Műkertváros - útjavítás - Bogdándy - Bogdándi
Igazi karácsonyi hangulat uralkodott a fogadóórámon, ugyanis igen szerény látogatottság mutatkozott. Sajnos nem volt ott az a blogbeíró, aki mondhatni felsorolásszerűen írta le gondolatait az előző „fogadóóra” írásom fórumába. Sajnálom, mert kíváncsi lettem volna, mire alapozza kérdéseit. Remélem, valamikor személyesen is találkozunk.
Tehát, egy baráti beszélgetés bontakozott ki ma. Üdvözölték apósomat is, aki úgy néz ki, most decemberben is dupla teltházzal rendez magyarnóta estet a művelődési központban. Csak megjegyzem, teszi ezt közel tíz éven át, évente négyszer. Nagyszerű ez Kecskemét számára, mert képviselőségem ide, vagy oda, nem hagyhatom szó nélkül, még akkor sem, ha az apósomról van szó. Ugyanis tegyen le valaki hasonlót az asztalra, a kultúra asztalára önerőből – nem támogatásból - tíz éven keresztül Kecskemétnek, és annak én is fejet hajtok.
Beszélgettünk ötvenhatról, nem is tudom, hogy került szóba, tán az emlékek hozták elő az idősekből, akik előszeretettel beszélnek ifjúkoruk eseményeiről. Szó volt az akkori és a mostani fiatalság viselkedéséről is, amiben nagyon különbözött a véleményünk, de ezt meg is tudom érteni. Ők azt tartották szépnek. Mi meg ezt. A korok változnak, és benne változik az ember is.
Szó volt a Klebelsberg - Mártírok útkereszteződésben található útszéli kátyúról is, ami mélysége miatt lehet veszélyes a kanyarodók számára. Pont azon a helyen pedig egy fa benőtt az áramvezetékek közé, ami az ott lakó szerint veszélyes is lehet. Többször telefonált már a DÉMÁSZ felé, de eddig semmi sem történt.
Nos, röviden ennyi volt a fogadóóra témája.
Legközelebb februárban találkozhatunk.
Fogadóóra - Kecskemét - Műkertváros - Bogdándy - Bogdándi
Mivel a Klebelsberg Kuno utca igen magasan van az előbb említett utcákhoz képest, ezért kissé megemelték az utcák szintjét. Van ahol, ezek után is olyan nagy különbség marad a két utcaszint között, hogy az utca másik végének egy részét csak nyílt, vályúszerű csapadékvíz elvezetéssel lehet megoldani, ugyanis nem lehet az út alá, a földbe építeni a csatornát. Ebből a csapadékvíz az utca legközelebbi süllyesztett csatornájába fog folyni. Pl.: Alkotás utca.
A Székely Bertalan utca terveinek engedélyezése még tart. Ezért, ez kb. 2-3 hét után kerülhet olyan stádiumba, hogy a munkálatok elkezdődhessenek. Minden utcának csak az egyik oldala lesz zárt csatornával ellátva. A Klebelsberg felől nézve a bal oldalon. Itt "K" szegéllyel építik ki az út szélét. Az aszfaltos felület pedig kb. 1%-os lejtéssel vezeti az itt található csatornaszemekbe a csapadékvizet.
Időpont: 2009. okt. 3. (szombat) 9.00- 13.00 óráig
Helyszín: Corvina Óvoda és Általános Iskola Kertvárosi Általános Iskolája
Cím: Kecskemét, Mártírok útja 29. tel: 76-414-587
Belépő: 1 db gyümölcs, melyből saláta készül az ebédhez
.JPG)
A rendezvény végén lehetőség van bográcsból ebédet igényelni 150 Ft-ért. Az óvodákban az óvónőknél okt. 1-ig (csütörtök), ill. a Corvina Kertvárosi Ált. Isk. könyvtárában nyitva tartási időben a könyvtárosnál befizetéssel tudják ezt jelezni.
A jegy felmutatásával tudunk ebédet biztosítani! Jó idő esetén piknikezésre van lehetőség, ezért a családok pokrócot hozzanak magukkal.
.JPG)
Programok:
Zenés reggeli torna
Mini police felvonulás
Közlekedési bohóc
Járőrautó, rendőrmotor és tűzoltóautó megtekintése
Kutyás bemutató
Bűnmegelőzési sátor sok- sok játékkal, kiadványokkal
Bemutatkozik a bűnügyi technika
„Fut a Kertváros” – Családi futás (nevezési díj:
.JPG)
.JPG)
Rossz idő esetén a program az épületben kerül megrendezésre.
Minden érdeklődőt, kicsit és nagyot sok szeretettel várunk családi napi rendezvényünkre
Családi nap - kertvárosi iskola - fut a kertváros - Kecskemét - Bogdándy - Bogdándi
Kecskemét településszerkezeti tervének műkertvárosi változásairól szólok most, de abból is egyről, mely évekkel ezelőtti várakozásokra tesz pontot.
Szólok majd a többiről is, de most sokak számára ez a legfontosabb.
A Tündérfürt utca és környezete nyomvonalának a megváltoztatásáról van szó. Eddig a TRT-ben tervezett utca szélessége nem adott lehetőséget a fejlődésre.
Most újra áttanulmányozta a szakma és az alábbi tervmódosítást terjesztette elő a szeptemberi közgyűlésre.
Az előterjesztett módosítást a közgyűlés elfogadta.
A többiről, ami inkább cégeket és közösségi tereket érint, később fogok szólni.
Kecskemét - Műkertváros - Bogdándy - Bogdándi - városfejlesztés
Világviszonylatban kevés embernek érdekes ez a téma, de ha a kecskeméti körzetemet helyezem az első helyre, – Műkertváros, Szolnokihegy - akkor viszont előkelő helyet foglal el.
Minden hónap első keddjén 17 órától tartom a fogadóórámat a kertvárosi iskolában. Van, amikor sokan vannak, van amikor kevesen. Ha sokan vannak, akkor vagy egy társasház, vagy egy utca közössége jön hozzám kérésekkel. Ha kevesen vannak, akkor több az egyéni probléma, vagy remélem nincs olyan gond, amit meg kellene beszélni.
Ma kevesen voltak. Van egy aranyos bácsika, aki mindig eljön. Ő a Csokor utca végén lakik és az ottani szennyvízcsatornáért, annak megépítéséért látogat el hozzám, vagy csak azért, hogy váltsunk néhány szót. A csatorna tényleg kell, mert ott van olyan család is, aki a szennyvizet a csapadékvíz-elvezető csatornába ereszti. Ez pedig szabálytalan. Azt tudni kell, hogy a Csokor utca 2/3 részéig csatornázva van. A maradék 1/3 rész, melyen a bácsika telke is fekszik nincs csatornázva. A gond ott van, hogy átemelőt kell kiépíteni. A telkek olyan alacsonyan fekszenek, hogy e nélkül a szennyvízcsatornázást nem lehet megoldani. Szakemberek álláspontja.
A földes utcák aszfaltozása is szóba került. Annyira elszúrta az előző képviselő ezzel kapcsolatosan a renomét, hogy az érintettek kevésbé hiszik el a munkálatok elkezdését.
Egy házaspár rendíthetetlenül bombáz kérdéseivel az aszfaltozás időpontját firtatva. Igazuk van, mert ők is azok közé tartoznak, akik az ISPA után nem útstabilizációt kaptak, hanem agyagos földet, mely eső esetén járhatatlan. Megértem aggodalmukat.
A Mezőszél sor utcájának az ipari területtel határos oldala évekig „lerakat” volt, mivel oda a tulajdonos „engedélyével” bontási hulladékot halmoztak fel. Ez már szerencsére a múlt. Most néhány hónapja rendeződött a helyzet. Elszállították a hulladékot és az alacsonyan fekvő területet termőfölddel töltötték fel. Most az a probléma, hogy a Gyöngyvirág utca leaszfaltozása után itt is megnövekedett a forgalom. Én ezt annak idején felvetettem, de senki sem vette figyelembe.
Forgalomkorlátozást kell bevezetni, mely egyébként is indokolt a területen.
Meg is ígértem, hogy megnézem a területet a fogadóóra után. Este hét órakor még ott beszélgettem a lakókkal. A kamionok itt vágják le eddigi útjukat meséli egy fiatal, akinek gyermekei önfeledten játszanak az utcán. Ők tartják itt rendbe - fűnyírás, szemétszedés - az egész utcát. Kertvárosi övezet.
De visszatérve a fogadóórámra, eljövetelem előtt egy egész osztály szülőértekezletére csöppentem be. A szülők mintha megbeszélték volna egyszerre kérdezték az útkereszteződés sorsát. Féltik gyermekeiket. Elmondtam a legfrissebb álláspontot, mely szerint az önkormányzat pályázat útján a jövőre megteremti az átépítéshez szükséges költségkeretet.
Igaz a következő mondatok nem az iskolával kapcsolatosak, de bevezetőként érdemes írni róla. A szeptemberi hónapokban öt földes utcát is le fogunk aszfaltozni a Műkertvárosban. Erről az érintett utcák lakóinak lakossági fórumot is fogok tartani, hogy mindenki készüljön fel a munkálatokra.
Kecskemét - Műkertváros - Bogdándy (Bogdándi)
Ekkor a háziasszonyok sem tétlenkedtek, hanem nekifogtak ők is bizonyítani. Sütöttek, főztek.
Így gondolkodtak a Nők a Nemzet Jövőjéért Egyesületben is amikor tavaly életre hívták a Kecskeméti Süteménysütő Versenyt.
Nagy lelkesedéssel fogtak hozzá, és óriási sikert is arattak. Öröm volt látni azt a sürgést forgást, ami a sütemények körül kialakult. Gondolom hasonló tüsténkedés volt a konyhákban is, mert ugye egy süti akkor igazán süti, ha a belevaló mellett a hölgyek és urak, vagy a nagymami, a szívét lelkét is belesüti. Ez pedig biztos, hogy nagy előkészülettel, lázas munkával és jókora izgalommal telt, mert én is mint aktív sütő-főző jól tudom mindig jöhet valami váratlan fordulat, és akkor az egész munka kárba vész.
Tavaly viszont igazi süteménycsodákat láthattunk és ízlelhettünk meg.
E mellett, figyelve a kíváncsi arcokat, a versenyzők feszült tekintetét, a kóstolásnál a jóízű harapásokat és az elismerő bólogatásokat, mind-mind azt jelezték, nemcsak a versenyzők adtak bele mindent, hanem a szervezők is.
Igen, ritka az a pillanat, amikor olyas valami jelenik meg előttünk, amiben a lelkesedés mellett csak a szív és a lélek lakozik, nincs semmi más.
Ahogy én ismerem Zsuzsát tudom, hogy a sütemény és gyermekek a mindene. Így a program idén is igazi izgalmakat, remek sütiket, és a kóstoláshoz pedig seregnyi gyermeket fog csábítani.
Én azt ajánlhatom mindenki számára, ha teheti vegyen részt a versenyen, mert bizonyára számos hagyományőrző recept lapul még a kredenc alján, amit érdemes életre kelteni.
Pótlólag írva, mert ugye ide kívánkozik az elérhetőség, ahol jelentkezni lehet a versenyre.
Engert Jakabné: engertnezs@freemail.hu és Szász Angéla: szaszangela@gmail.com
Aki pedig csak nézni, illatozni, kóstolni szeretne, jöjjön el és vegyen részt abban, ami a sok-sok előkészület és munka után Kecskemét főterén, az ízek birodalmában elénk fog tárulni.
A kertvárosi iskolában - két hétre a csatornaépítés befejezése után - újra munkálatok kezdődtek. Az iskola épületének a bejárati része fog teljesen átalakulni. A mai nap reggel találkoztam a kivitelezővel, hogy átnézzük a munkafolyamatokat. Az iskola új bejárati ajtót, nagyobb előteret és előtetőt is kap. Természetesen minden a tervek szerint halad. A bejárati ajtó vasszerkezete helyett, egy fából készült ajtó kerül. Ilyen ajtót kap a szélfogó utáni is. Ezzel nagyban tudjuk majd csökkenteni a téli melegkiáramlást. Az ajtókat most készítik.
Ezzel párhuzamosan az előtér is nagyobb lesz, mely csúszásmentes burkolatot fog kapni. Az előtető is faszerkezetű lesz, így harmonikusan fog illeszkedni az új bejárati ajtóhoz és a már meglévő tetőszerkezet faelemeihez.
Most a régi betonburkolat feltörésével kezdték a munkát. A burkolat kiválasztása folyamatban van, a tetőszerkezet terve - alakja és elhelyezkedése – kész, de érdemes átnézni, mert a bejárat két különböző időpontban épült épületrész kapcsolódási pontja, mely ráadásul nem esik egy vonalba.
Az 1900-as évek elején épült téglaborítású épület jó állapotban van, ezzel szemben az 1970-es évek táján épült kőporos borítású, nagyon leromlott állagú. Itt a falborítást javítják ki, majd utána egy fedőfestést alkalmaznak. Ezt az épületrészt a tetőszigetelés után érdemes hosszútávra felújítani.
A mostani munkálatokkal két-három hét alatt fognak végezni a mesteremberek.
Kertvárosi iskola - közélet - Kecskemét - Bogdándy (Bogdándi)
Tisztelt blogolvasó barátaim. A „Mocorognak az egyesületek Kecskeméten” folytatása következik, ugyanis Király József úr úgy vélte, hogy a vezetésével működő Free Line Egyesületről szól a történet, és így egy találkozót kért tőlem. No nem minden találkozót ír le az ember, de ezt érdemes, mert előzménye van, ami egy korábbi blogírásom tartalma.
Írhattam volna, mondjuk Draskovics úr csodálatos tetteiről is, mellyel megint „butának” nézte az embereket, de úgy látszik, Kecskeméten is zajlanak az események, így hát az itteni fejleményeké lesz most a tér.
Mint írtam Király József úr (Free Line) megkeresett telefonon, hogy találkozzunk, mert a vele kapcsolatos írásomban szerinte óriási tévedések találhatók.
Én mondtam semmi akadálya ennek, mert a beszélgetés - bármiről is legyen szó - leginkább előre visz.
Találkozásunkkor rögtön gratuláltam, mert ugye emberek vagyunk, és ha nem is egy csapatban focizunk a politika színpadán, ez kijár a Podmaniczky díjazottnak.
Beszélgetésünk elején kiderült, hogy ellenezte a régi malom bontását és a mostani Malom Centert, és annak idején felszólalt, hogy 500 millióból nem lehet sportcsarnokot építeni. Úgy látszik ezekben azonos állásponton voltunk, de most ugye nem ezekről van szó.
Némi bevezető után rákanyarodtunk a lényegre, a blogbeírásomra.
Az írásomban többek között szó volt egy nyílt levélről, melyet Király úr intézett a polgármesterúrhoz, és szó volt az ebből kibontakozó, véleményként megírt 2006-os közös kérelemről is melyet a műkertvárosi sportcentrumot működtető közhasznú egyesülettel (KTE UFK) együtt, közösen nyújtottak be az önkormányzathoz.
Hát ebben az írásban lát Király úr óriási tévedéseket, sőt azt, hogy tévesen írtuk le az ő egyesületének kapcsolódását az esethez, mert ő szerinte nincs!
Sőt sérelmezi a beírások (fórum) tartalmát is, mely „lenyúlásként” aposztrofálja a történteket.
Az biztos, sokféleképp lehet illetni a szerződésminta pontjaiban megfogalmazott kéréseket, sőt ha azok olyanok, akkor véleményezni is szabad. A történet elolvasása után úgy látszik, valaki ide a „lenyúlás” szót vélte a legalkalmasabbnak, hiszen a magyar nyelv sokszínűsége gazdag tárházat nyújt erre. Én nem szoktam így fogalmazni, és lehet, hogy ez erős megfogalmazás, de mindenkinek szíve joga – bizonyos kereteket nem átlépve – véleményt formálni. Mindezek mellett arra kérem a véleményformálókat, azokat, akik blogomban le is írják gondolataikat, tiszteletet adva tegyék ezt.
Az is biztos, hogy a kísérőlevéllel beadott szerződésminta tartalma, vagy az ebből kerekedő írás mindenkiben más és más reakciót vált, vagy válthat ki.
Például a sportbizottság elé bekerült előterjesztés, a következőket fogalmazta meg:
„A Megállapodás tervezetben szereplő fenti pontok nem elfogadhatóak, pénzügyi és vagyongazdálkodási szempontból is hátrányosan érinthetik Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzatát”
Az előterjesztés tárgya pedig a KTE UFK és Free Line Egyesület közös kérelméről szól.
A kérelmet - Dr. Márton Zoltán előterjesztését - egyébként a sportbizottság igazán karakán módon el is utasította.
Az itteni kiegészítések és az első blogbeírásom elolvasása után mindenki saját maga döntse el, voltak-e óriási tévedések az előző írásomban, illetve azt is eldönthetik, - természetesen magukban - hogy milyen szövegkörnyezetben lenne illő reagálni a Király József által is aláírt közös kérelemre és az ahhoz csatolt szerződésmintára. Azon is érdemes még egyszer elgondolkozni, hogy miként egyeztethető össze az egy „tollból fakadó” nyílt levél és a 2006-os kérelem gondolatvilága.
Boncolgattam volna még a polgármester úrhoz intézett nyílt levelét is, mely érdekes mód Király úr felől, a beszélgetésünk alatt sok szerepet nem kapott. Arra azért utaltam, hogy a több honlapon is megjelenő írása néhány évet késett, mert az általa is kritizált – az előző városvezetés által elindított és támogatott - milliárdos beruházások akkor, valahogy nem kerültek nyílt levél formájában a közvélemény elé.
Ezek után arra szeretném kérni Király József urat, hogy Ő is nézze át az említett dokumentumokat, mert ezek elolvasása nélkül a beszélgetésünk – melyet egyébként én nagyra értékelek – biztos más irányt vetett volna, sőt gondolja át azt is, hogy a beszélgetés alatt általa említett, még alá nem írt feljelentéssel ezek után mit kíván tenni.
„Ne értse félre senki, itt sem az ember a tragédia, hanem a felfogás és a módszer!”
Kecskemét - politika - Bogdándy (Bogdándi)
Nehogy valaki azt gondolja, egy blogbeírással el lett intézve a dolog, mert az nagyon téved. A halálos balesetet ugyanis ennyivel nem lehet elintézni.
Adós vagyok a rendőrségi válasszal, és azzal is, hogy mit indított el ez a tragédia.
De adós vagyok, mint a Műkertváros képviselője a tragédiát ért családnak is részvétet nyilvánítani, ugyanis ez a legkevesebb, amit megtehetünk.
Fogadja a család őszinte részvétemet! A tragédiát okozó szeme előtt pedig sokáig ott lebegjen az eset azért, hogy örökre megtanulja, a járművezetés nem játék!
Azt azért érdemes megemlíteni, hogy tavaly 2008 őszén ugyan oda, arra a helyre, ahol most a fejfa áll, szintén balesetből adódóan rohant bele az iskola kerítésébe egy gépkocsi. A 2006-os gyermekeket szállító busz balesetéről ne is beszéljünk. Igaz mind emberi figyelmetlenségből következett be, de az is biztos, hogy ha csökkentjük – mondjuk az útkereszteződés átépítésével – a figyelmetlenségek kialakulásának tényezőit, akkor csökkenthetjük, vagy meg is előzhetjük a tragikus beleseteket.
A rendőrségi jelentés is azt taglalja, - melyet a rendőrség közlekedésrendészeti osztálya küldött el nekem – hogy a tehergépkocsi vezetője figyelmen kívül hagyta az „Álj! Elsőbbség adás kötelező!” táblát, és belerohant a Klebelsberg Kuno úton szabályosan közlekedő személygépkocsiba.
Visszanézve a baleseteket, ugyan az a szabálytalanság fedezhető fel az utóbbi esetekben, ami most. A tábla, úgy látszik önmagában nem elég, de a védett úton sem elég, a
Mindez, arra enged következtetni, hogy maga az útkereszteződés is kockázatokat rejt.
Nyilván való, nem az én okfejtésem lesz a mérvadó, mert megvannak erre a szakemberek, de oly sokat foglalkoztam ezzel a problémával az elmúlt években, hogy némi tapasztalattal én is rendelkezem.
Természetesen polgármester urat is tájékoztattam a baleset kimeneteléről és kértem, hogy hozzuk előrébb az útkereszteződés átépítését.
Úgy tudom, hogy a városnak lehetősége lesz pályázati pénzek bevonásával, jóval hamarabb a veszélyes csomópontot átépíteni.
Kecskemét - Műkertváros - közélet - Bogdándy (Bogdándi)
Azt mindenki tudja, hogy szívügyem az iskola. Több szempontból is az. Elsősorban azért, mert alapvető feladat a jövő nemzedékét tanítani, nevelni, hogy később méltóképp tudjon helytállni az egyre vadabbá váló világunkban. Nem kis feladat ez. Én úgy látom, a kertvárosi iskolában ennek érdekében mindent megtesznek a tanítók, ami azért is példaértékű, mert 2006 környékén még a megszűnés fenyegette az intézményt.
A másik az iskola szellemisége – a klebelsbergi szellemiség – ami hál’ Istennek nem csak a falakból árad, hanem ott van a tanárok lelkében is. „Kis nép vagyunk, amely elsősorban szellemiekben hivatott nagyot alkotni”, mondta Klebelsberg.
Harmadsorban pedig egy több mint 6.000 lélekszámú városrész, mely ráadásuk Kecskemét peremterületén található, csak akkor lesz élet- és fejlődőképes, ha az oktatás helyben marad.
Ezek a gondolatok 2006 előtt nem is léteztek, így óriási erővel kellett nekem – a kormány oktatásromboló és pénzelvonó politikája mellett – azon fáradozni, hogy legelőször ne zárják be az iskolát, most pedig azon, hogy a sokéves fejlesztési elmaradást behozzuk.
A fűtés- és világítás korszerűsítése, a kerítés, járda, parkolók kiépítése, óvodai csoportszoba kialakítása, – mely egyben a gyermeklétszámot is biztosítani fogja – eddig is az iskola fokozatos felzárkóztatását célozta meg.
A mostani 5 millió forintos fejlesztések is a fent említettek folytatása, mert még van mit behozni.
--
Jelenleg a szennyvíz csatornahálózatának újraépítése folyik, de az iskolakezdésig vélhetően a bejárati ajtók cseréje, kibővített rámpás előtérrel és előtetővel is elkészül. A sportpályán pedig a biztonsági védőkerítés újjáépítése fog megtörténni.
A kerítés és a parkolók továbbépítéséről sem mondtunk le. Ezek folyamatosan, az önkormányzat rendelkezésre álló keretén felül, külső támogatások bevonásával fognak megvalósulni.
Kecskemét - közélet - Műkertváros - Bogdándy (Bogdándi)
Mint képviselőt, de mint magánembert is az ilyen esetek ráznak meg a legjobban. Egy ember élete mindig fontosabb mindennél, mert ez pótolhatatlan. Pótolhatatlan a gyermek, a család, a rokonok, barátok, de talán tágabb értelemben a társadalom számára is.
Azt már megszokhattuk, hogy az információáramlás felgyorsulása miatt naponta hallunk nem is egy halálesetről, s egy idő után már fel se kapjuk a fejünket, ha a média egy újabb esetről számol be. Szomorú, - mert az élet felgyorsulása, a technika adta lehetőségek alkalmazása olykor annyira megelőzik a társadalom fejlődését, és abban az ember alkalmazkodását a megváltozott környezethez - hogy amit a technika vívmányaként könyvelünk el, sorozatban szedi áldozatát attól, aki megalkotta.
A figyelmetlenség, ami kisebb balesetekre sem mentség, most áldozatot követelt. A tragédia helyszíne azaz útkereszteződés, melynek átépítése már a választási programomban is helyet kapott. Itt az elmúlt héten halálos kimenetelű baleset történt.
Néhány napos nyaralás után most hétfőn egy műkertvárosi l
A rendőrségtől is érdeklődtem az eset után, de még nem kaptam választ. Megértem, mert egy haláleset mindenki számára kényes történet.
Nekem is kényes, mert sokat járva arra tudom, milyen útkereszteződésről van szó, és azt is tudom, hogy eddig minden évben az elsők között volt a csomópont átépítésének gondolata. Elsők között, mert ott az iskola, az óvoda, ahonnan aggódó szülők is írtak már nekem levelet a katasztrofális közlekedésről, féltve gyermekeiket.
A 2009-es költségvetés tervezeténél is jeleztem ezt az önkormányzat felé, ahol be is tettük az elkövetkezendő évek közlekedés csomópontjainak átépítésének terveibe. Ez egy átgondolt, Kecskemét egész térségére irányuló közlekedési koncepció keretében valósult volna meg, vagy valósulna meg a közeljövőben.
Nem ragozom, mert egy haláleset után senki sem arra kíváncsi, milyen gatyázós egy útkereszteződés átépítése, – statisztikák, vélemények, tervek, engedélyek, stb. – mert mindezek eltörpülnek egy emberélet mellett, de az biztos, hogy prioritás tekintetében át kell gondolni nagyon gyorsan, mi a fontos és mi várhat még.
Ez az útkereszteződés nem várhat éveket az átépítéssel. Az útkereszteződés biztonságossá tételét a lehető leghamarabb meg kell oldanunk.
Kecskemét - Műkertváros - közélet - Bogdándy (Bogdándi)
Mocorognak az egyesületek Kecskeméten. Ki így, ki úgy. Van, aki karitatív tevékenységgel hívja fel magára a figyelmet, van aki hagyományőrzéssel foglalkozik és gyermektábort szervez, és van olyan is aki hirtelen – mert eddig ezen tevékenységének túlzottan nem adott hangot – a városért teszi ki szívét lelkét.
Én mindegyik társadalmi szervezettel egyet tudok érteni, akik a városért tesznek valamit. Azt hiszem, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Igenis tenni kell mindenkinek a városért, de nem csak az egyesületeknek, hanem mindannyiónknak. Mondjuk, NE szemeteljünk! Ne dobjuk el a cukros zacskót, a zsebkendőt, de még a csikket se. A főtéri kövezet rágófoltjairól nem is beszélve, mert azt sem kéne hanyag eleganciával, laza kézmozdulattal teledobálni a ragadós anyaggal, mert nemcsak ronda, hanem gusztustalan is. Itt vannak még a vagány gépkocsivezetők is, akik szemetesnek vélik az egész várost, mert egyszerűbb kipottyantani a letekert ablakon a csikket, papírt, mint később bedobni a szemetesbe.
Így aztán én tennék is egy javaslatot embertársaim felé, ami nem kíván semmi egyebet csak figyelmet. Arról van szó, hogy mindenki próbálja meg nem eldobni azt, ami épp a kezében van. Ilyen egyszerű a történet.
Vannak azonban olyanok, akik nagyban gondolkodnak, más léptékkel mérik a városukért történő tenni akarást és ezt – hol így, hol úgy - ki is nyilvánítják. Épületek, utcák, városrészek rehabilitációjánál próbálkoznak serényen szólni, hallatni véleményüket és bírálatukat. Ez rendjén is lenne valamilyen szintig, mert, ha valami történik a városban, az ugyebár mindenkire tartozik.
Így vagyok én a műkertvárosi sportkomplexum 2006-ban görbe utat bejáró történetével is, ami szintén mindenkire tartozik, ugyanis közügy. Közügy, mert a kecskemétieké közügy, mert védeni kell a közkincset, melybe beletartozik a műkertvárosi sportcentrum is. Javasolhattam volna abban a helyzetben, a „most városért kiáltó” egyesületnek, hogy szaladjon oda és akadályozza meg az „esztelen szabadrablást”, de hát nem voltam még képviselő, az elődöm meg nem foglalkozott vele.
Igaz írhattam volna egy nyílt levelet is – mint azt mostanában már egyesületi formában is teszik – hogy ezt azért már ne, de hát abban a helyzetben csak utólag értesültem a meglehetősen érdekes, - az ott működő kiemelkedően közhasznú egyesülettel együtt benyújtott - kérésről. No azt máig homály fedi, kinek a keze mozgatta a szálakat, az viszont világosan kiderült, hogy merre.
Az lett volna ebben a témában 2006-ban a legérdekesebb, ha az érintett egyesület mindent felborítva rohan megálljt parancsolni, - mondjuk egy nyílt levélben - saját magának!
Mi is az a görbe út, amire fejvesztve rohanni kellett volna saját maga ellen?
Íme: 50 évre kibérelni a sportcentrumot derekas kérés volt az önkormányzat felé. Az még mellbevágóbb, hogy mindezt ingyen kérte. Erre rátéve egy pici habot, ő már pénzért adta volna tovább a bérlőknek. Hát nem is tudom, ki kit nézett itt hülyének. Na, de itt nem ér véget a történet, mert a király megkoronázása még most következik. Azt azért érdemes kijelenteni, hogy mindezt, és a most következő lépést is mérhetetlen édes mázba burkolva, leheletfinoman, lágyan helyezték az önkormányzat asztalára, mint egy drágakövet. Mintha az 50 éves bérbevétellel az egyesület egy „nyűgöt” venne le az önkormányzat amúgy is gondterhelt válláról. De mi is a király koronája, és ki készítette?
Hát a király saját magának készítette azt a bizonyos „koronát”, mert ha valamilyen „nyűgöt” átvállal nagy kegyesen, akkor ezért az önkormányzattól némi „apanázs” is jár neki. Mondjuk az általa ingyen bérbevett sportcentrum működési költségeinek finanszírozásához támogatás kérése az önkormányzattól, ráadásul külön soron megjelölve az éves költségvetésben. Egy másik bekezdésben meg külön a karbantartási és felújítási munkálatokhoz kér „apanázst”!
Ez lett volna aztán egy igazi tripla leszúrt rittberger! Józan paraszti ésszel átgondolva a történetet, ebben a bizniszben a királyi koronával ékesített egyesület járt volna jól, senki más. Az önkormányzat meg áttételesen „majdnem mindent” fizetett volna, mint a katonatiszt.
És itt van a napokban megjelent nyílt levél melyben, másban a szálkát, magába a gerendát se effektus rajzolódik ki úgy, hogy itt még szálka sincs.
Mintha már láttam volna ezt a taktikát más köpönyegben, az egyház mögé bújva settenkedni Kecskemét utcáin.
A szomorú az egészben az, hogy olyanok is szereplői lesznek ezeknek az eseteknek, akik nagy odaadással végzik a munkájukat, és még tesznek is hozzá önzetlenül, hogy jobb legyen.
Ne értse félre senki, itt sem az ember a tragédia, hanem a felfogás és a módszer!
Kecskemét, politika, közélet, egyesület, Bogdándy (Bogdándi)
Olimpiai Hetek a Műkertvárosban
Önfeledten játszó, sportoló gyermekek, családok vették birtokba a területet, melyen figyelemmel kísérhették az olimpiai közvetítéseket, közben játékos programokkal tölthették el szabadidejüket. Bogdándy Ferenc kiemelte, hogy a cél az volt, hogy a műkertvárosiak is hasonló élményekben gazdagodhassanak, mint a belvárosiak. Általános vélemény volt a résztvevő helybeliek körében, hogy a ligetes, árnyékokkal bővelkedő terület ideális a kikapcsolódásra felnőtteknek, gyermekeknek és családoknak egyaránt.
Erdély - Csíkszereda - Bogdándy ( Bogdándi )
