A mindennapos munkák és a közelgő választások egyre sűrűsödő feladatai mellett néha-néha leülök az ablak elé és nézem a madarakat. Kiraktunk az ablakunk előtt lévő fára egy madáretetőt. Egy nap sem telt bele a madarak rájöttek, hogy tele van madáreleséggel. Érdekes először a cinkék vették észre. Bátran berepültek, magukhoz vettek egy magot és továbbálltak. Kicsit később a verebek is ráeszméltek, hogy érdemes odamenni, de ők sokkal bizalmatlanabban voltak. Ágról-ágra szállva közelítették meg. Nem mertek rögtön berepülni. Továbbálltak, majd kezdték az egészet előröl. Érdekes, ezt az elsők – a felderítők – minden egyes megközelítéskor eljátsszák. Utána jönnek seregestül. Tengelicét is láttam.
Naponta kétszer teszek ki eleséget, de ha napközben otthon van dolgom, akkor is feltöltöm az etetőt.
Érdekes, hogy a madarak között is van uralkodó típus, ugyanis néhányszor észrevettem, hogy berepül egy veréb és szó szerint kikergeti a többieket az etetőből. Azok pedig a közeli ágakon várják a harcos távozását. A cinkéket sem engedte be. Mivel négy oldala van az etetőnek, a cinke egy másik oldalon próbálkozott. A harcias veréb ezt is észrevette és rátámadt. Bosszantott a dolog, de nem tehettem semmit. Vártam, úgy is el fog menni. Elment. A többiek ekkor ellepték az etetőt. A cinke nem maradt ott. Vett egy szemet és elrepül. Arrébb egy faágon pedig neki látott kibontani csőrével, hogy hozzájusson az olajos maghoz.
madáretető - tél - Bogdándy - Bogdándi
