Azt hiszem, érdemes elolvasni a közel tíz perces márciusi napirendelőtti felszólalásomat, hisz még most májusban is aktuális egyes eleme. Jönnek az EU-s választások és még mindig a saját pecsenyéjük sütögetésével vannak elfoglalva a baloldali politikusok. Mintha nem is a magyar gazdaság érdekelné őket, hanem valami más.
Nyolc hónap telt el október óta és még mindig nem történtek változások. Gyurcsányt, józan paraszti ésszel nézve elsöpörte a válság. Maradt volna, de nem tudott. Így – több mint tíz jelölt lejáratása után - „klón társát”, Bajnait bízta meg a kormányzással.
A Bajnai kormány pedig - nézve a gazdasági életben ezelőtt elkövetett játékaikat - a társadalom megszorításán kívül semmi mást nem tesz, és láthatóan nem is fog tenni.
A pártfegyelem, (vagy más?) pedig egészen az MSZP legkisebb alapszervezetéig lebontva hűen támogatta a gyurcsányi, most pedig a bajnai politikát.
Úgy látszik, ez dívik itt nálunk is, mert városunk helyi baloldali politikusai a napirend előttim óta ez ügyben nem tettek semmit.
Tisztelt polgármester úr, tisztelt jegyzőasszony, tisztelt képviselőtársaim!
A szánkig ér a víz, és egykönnyen belefulladhatunk a válságba. A szocialista-szabad demokrata kormányok, a szocialista kisebbségi kormány, majd a társutas kispártok, akik ugyan nem koalíciós partnerek, amolyan kihűlt élettársi kapcsolatban vegetáló társutasok - sokak szerint társtettesek -, a csőd szélére kormányozták országunkat. Kitereltek bennünket a szikla szélére, és most arra kérnek bennünket, hunyjuk le szemünket, vessük bizalmunkat beléjük, és ezzel a lendülettel vessük magunkat a mélybe.
Tisztelt képviselőtársaim, hazánk elvitathatatlanul óriási bajokkal küszködik. Hónapról-hónapra romlanak kilátásaink, napról-napra romlanak gazdasági előrejelzéseink és teljesítményünk, egyre szűkülnek lehetőségeink. Húsz éve az értékesíthetetlen termékeket kibocsátó szocialista nagyiparra mondták ki a hitelezők, hogy élt 40 évet, most pedig a hitelből finanszírozott jóléti rendszerre és álmaira csapják rá az ajtót.
Tisztelt képviselőtársaim, ki kell mondanunk, leírtak bennünket. Ezt a gyönyörű országot, a Kárpát-medence kultúrnépét ma úgy emlegetik szerte a világon, mint a legrosszabb adóst, a soha, egyetlen hibájából nem tanuló lurkót, aki nem csak csínytevéseket követ el, hanem bizony még rendszeresen hazugságon is kapják.
Nem egyszerű dolog most magyarnak lenni. Bonyolult most kiállni, és arról győzködni a világot, hogy rendbe fogunk jönni, meg fogunk gyógyulni, és egy nagy lélegzetvételt követően leporoljuk magunkat és talpra állunk, majd az elmúlt évek kisiklását követően helyrehozzuk azt, amit nem az átlagemberek, hanem az MSZP-SZDSZ rontott el.
Tisztelt képviselőtársaim, ki kell mondanunk, a jelenlegi gazdasági válság azért tépázhatja ilyen erővel országunkat, mert a kormányzat hibázott és elmulasztotta megtenni azokat a lépéseket, amikre korábban lett volna ideje és lett volna felhatalmazása. Ma már azonban se idő, se felhatalmazás.
Kereken hét éve irányítja MSZP-többségű Országgyűlés az országot. A hamar hét szűk esztendővé forduló kormányzáshoz erős felhatalmazással láthattak hozzá, ám a többséggel nem tudtak, nem akartak, vagy nem is volt képességük élni. Tehetetlenségükben gúzsba kötötték a 2002-ben még közép-európai éllovast, a feltörekvő minta országot, és nagy nehezen, óriási energiával, de sereghajtót faragtak belőle. Hozzá nem értésük és oktondi gőgjük oda vezetett, hogy a német kancellár-asszony egy nyilatkozatban jelentette be: Németország megsegíti Magyarországot a jövőben is, ahogyan tette eddig is. Ezzel tulajdonképpen kimondta, hogy önerőből, saját teljesítményünkkel csupán a vergődés jutna nekünk osztályrészül, a felépülés már nem. Az MSZP kiszolgáltatottá tette Hazánkat, és ez a legnagyobb baj. Ez talán több is, mint baj. Ez egyenesen bűn.
Az MSZP-SZDSZ a nyakló nélküli költekezéssel, a mindegy miből, csak adjunk kicsit az embereknek politikájával életveszélyes területre tévedt: az elmúlt hét év jóléti kiadásait hitelből fedezte. Holott a józan ész szerint a jóléti újraelosztás nem alapulhat hitelfelvételen. Azt kell újraosztanunk, amit mi megtermelünk, és azoknak, akik dolgoznak, vagy valóban rászorulnak. Erről szól a politika. Arról, hogy döntési helyzetben a politikusok nem a közös nagy zsebben, vagy a bankárok tágra nyitott kasszájában kotorásznak, hanem döntenek: erre jut, erre pedig nem jut. Ez a politika lényege. De mi nem lehet a politika lényege? A miniszterelnök 7 éven át tartó verbális szózuhatagja, mellyel mindig mást önt az emberek nyakába, mint a valóság.
Tisztelt képviselőtársam!
De mi is történik nálunk. Mintha ugyan az a politikai attitűd mozgatná városunk ellenzéki képviselőinek felszólalásait. Egy hónappal ezelőtt a napirend előtti felszólalására reagálva hadd jegyezzem meg, hogy a kecskeméti jobboldal nem kívánja azokat a hibákat elkövetni, mint amivel képviselőtársam vádol bennünket, engem. Ugyanis a műkertvárosi kápolna alatti terület ingyenes használatbavételi szerződésének általam beépített pontja igenis védi az egyházat, védi az önkormányzatot, és védi azon emberek állhatatos munkáját, akik kétkezi munkával, vagy utolsó fillérjükkel támogatták a kápolna felépítését. Ezt a katolikus egyház a szerződés aláírásával, már jóval képviselőtársam napirend előtti felszólalása előtt hitelesítette.
Tisztelt képviselőtársam, még ha nem is egyezik véleményünk arról, hogy egy szerződés aláírása szent és sérthetetlen, vagy éppen nem, és Önöknek ez megér egy hazug misét, meghallgatjuk egymást és törekszünk arra, hogy méltányosan forduljunk bárki felé, aki Kecskemét jelenéről és jövőjéről, vagy éppen a történelmi egyházak támogatásáról, segítéséről gondolkodik. Türelemmel és konstruktívan állunk elképzeléseik elé.
Ám tisztelt képviselőtársam az elképzelésnek kevés, hogy mi mindent tönkreteszünk és mindent elrontunk, vagy éppen gátja vagyunk az egyház önállóságának. Ezek nem tények, hanem vádak, hiszen ezek köszönő viszonyban sincsenek a valósággal.
Kecskemét fejleszt és fejlődik, de e mellett törődik a történelmi egyházakkal is. Így az embereknek az az érzése, valóban megéri itt élni, hiszen nem csak a mi generációnknak, de gyermekeink számára is körvonalazódik: városunk sikerrel helytáll a megyei jogú városok versenyében.
Azt gondolom, mindazok a vádak, amiket Ön fölhozott ellenünk, alaptalanok és igaztalanok. A kecskeméti jobboldali többség nem leckézteti, nem oktatja ki és nem hívja ki maga ellen az ellenzéket adó kisebbséget. Arra kérem Önöket, mielőtt valótlanságokat fogalmaznak meg magukban a városukról, vagy éppen a műkertvárosi kápolna ügyével kapcsolatban, kicsit mélyüljenek el magukban: mit tettek önök az elmúlt hét évben, hogy jelezzék vezetőiknek és párttársaiknak, hogy a gyurcsányi út a szakadék szélére vezet? Milyen ádáz harcot folytattak ezekben az években azért, hogy értésére adják ezt pártelnöküknek? Ugyanis a válság a magyar gazdaságra csak hab a tortán kedves képviselőtársaim. A tortát, az államcsőd felé vezető út tortáját pedig az Önök segítségével a kormány, 2004 óta sütögeti.
Azt gondolom, Önöknek csak akkor van joga bennünket vádolni, ha elszámolnak lelkiismeretükkel: mit tettek Önök azért, hogy országunk ne ott tartson 2009-ben, ahová jutott?
Ha ezt a kérdést letisztázza magában a kecskeméti baloldal, óriási tisztítótűzön eshet át.
Kívánom ezt Kecskemét érdekében Önöknek! Köszönöm, hogy meghallgattak!
Nyolc hónap telt el október óta és még mindig nem történtek változások. Gyurcsányt, józan paraszti ésszel nézve elsöpörte a válság. Maradt volna, de nem tudott. Így – több mint tíz jelölt lejáratása után - „klón társát”, Bajnait bízta meg a kormányzással.
A Bajnai kormány pedig - nézve a gazdasági életben ezelőtt elkövetett játékaikat - a társadalom megszorításán kívül semmi mást nem tesz, és láthatóan nem is fog tenni.
A pártfegyelem, (vagy más?) pedig egészen az MSZP legkisebb alapszervezetéig lebontva hűen támogatta a gyurcsányi, most pedig a bajnai politikát.
Úgy látszik, ez dívik itt nálunk is, mert városunk helyi baloldali politikusai a napirend előttim óta ez ügyben nem tettek semmit.
Tisztelt polgármester úr, tisztelt jegyzőasszony, tisztelt képviselőtársaim!
A szánkig ér a víz, és egykönnyen belefulladhatunk a válságba. A szocialista-szabad demokrata kormányok, a szocialista kisebbségi kormány, majd a társutas kispártok, akik ugyan nem koalíciós partnerek, amolyan kihűlt élettársi kapcsolatban vegetáló társutasok - sokak szerint társtettesek -, a csőd szélére kormányozták országunkat. Kitereltek bennünket a szikla szélére, és most arra kérnek bennünket, hunyjuk le szemünket, vessük bizalmunkat beléjük, és ezzel a lendülettel vessük magunkat a mélybe.
Tisztelt képviselőtársaim, hazánk elvitathatatlanul óriási bajokkal küszködik. Hónapról-hónapra romlanak kilátásaink, napról-napra romlanak gazdasági előrejelzéseink és teljesítményünk, egyre szűkülnek lehetőségeink. Húsz éve az értékesíthetetlen termékeket kibocsátó szocialista nagyiparra mondták ki a hitelezők, hogy élt 40 évet, most pedig a hitelből finanszírozott jóléti rendszerre és álmaira csapják rá az ajtót.
Tisztelt képviselőtársaim, ki kell mondanunk, leírtak bennünket. Ezt a gyönyörű országot, a Kárpát-medence kultúrnépét ma úgy emlegetik szerte a világon, mint a legrosszabb adóst, a soha, egyetlen hibájából nem tanuló lurkót, aki nem csak csínytevéseket követ el, hanem bizony még rendszeresen hazugságon is kapják.
Nem egyszerű dolog most magyarnak lenni. Bonyolult most kiállni, és arról győzködni a világot, hogy rendbe fogunk jönni, meg fogunk gyógyulni, és egy nagy lélegzetvételt követően leporoljuk magunkat és talpra állunk, majd az elmúlt évek kisiklását követően helyrehozzuk azt, amit nem az átlagemberek, hanem az MSZP-SZDSZ rontott el.
Tisztelt képviselőtársaim, ki kell mondanunk, a jelenlegi gazdasági válság azért tépázhatja ilyen erővel országunkat, mert a kormányzat hibázott és elmulasztotta megtenni azokat a lépéseket, amikre korábban lett volna ideje és lett volna felhatalmazása. Ma már azonban se idő, se felhatalmazás.
Kereken hét éve irányítja MSZP-többségű Országgyűlés az országot. A hamar hét szűk esztendővé forduló kormányzáshoz erős felhatalmazással láthattak hozzá, ám a többséggel nem tudtak, nem akartak, vagy nem is volt képességük élni. Tehetetlenségükben gúzsba kötötték a 2002-ben még közép-európai éllovast, a feltörekvő minta országot, és nagy nehezen, óriási energiával, de sereghajtót faragtak belőle. Hozzá nem értésük és oktondi gőgjük oda vezetett, hogy a német kancellár-asszony egy nyilatkozatban jelentette be: Németország megsegíti Magyarországot a jövőben is, ahogyan tette eddig is. Ezzel tulajdonképpen kimondta, hogy önerőből, saját teljesítményünkkel csupán a vergődés jutna nekünk osztályrészül, a felépülés már nem. Az MSZP kiszolgáltatottá tette Hazánkat, és ez a legnagyobb baj. Ez talán több is, mint baj. Ez egyenesen bűn.
Az MSZP-SZDSZ a nyakló nélküli költekezéssel, a mindegy miből, csak adjunk kicsit az embereknek politikájával életveszélyes területre tévedt: az elmúlt hét év jóléti kiadásait hitelből fedezte. Holott a józan ész szerint a jóléti újraelosztás nem alapulhat hitelfelvételen. Azt kell újraosztanunk, amit mi megtermelünk, és azoknak, akik dolgoznak, vagy valóban rászorulnak. Erről szól a politika. Arról, hogy döntési helyzetben a politikusok nem a közös nagy zsebben, vagy a bankárok tágra nyitott kasszájában kotorásznak, hanem döntenek: erre jut, erre pedig nem jut. Ez a politika lényege. De mi nem lehet a politika lényege? A miniszterelnök 7 éven át tartó verbális szózuhatagja, mellyel mindig mást önt az emberek nyakába, mint a valóság.
Tisztelt képviselőtársam!
De mi is történik nálunk. Mintha ugyan az a politikai attitűd mozgatná városunk ellenzéki képviselőinek felszólalásait. Egy hónappal ezelőtt a napirend előtti felszólalására reagálva hadd jegyezzem meg, hogy a kecskeméti jobboldal nem kívánja azokat a hibákat elkövetni, mint amivel képviselőtársam vádol bennünket, engem. Ugyanis a műkertvárosi kápolna alatti terület ingyenes használatbavételi szerződésének általam beépített pontja igenis védi az egyházat, védi az önkormányzatot, és védi azon emberek állhatatos munkáját, akik kétkezi munkával, vagy utolsó fillérjükkel támogatták a kápolna felépítését. Ezt a katolikus egyház a szerződés aláírásával, már jóval képviselőtársam napirend előtti felszólalása előtt hitelesítette.
Tisztelt képviselőtársam, még ha nem is egyezik véleményünk arról, hogy egy szerződés aláírása szent és sérthetetlen, vagy éppen nem, és Önöknek ez megér egy hazug misét, meghallgatjuk egymást és törekszünk arra, hogy méltányosan forduljunk bárki felé, aki Kecskemét jelenéről és jövőjéről, vagy éppen a történelmi egyházak támogatásáról, segítéséről gondolkodik. Türelemmel és konstruktívan állunk elképzeléseik elé.
Ám tisztelt képviselőtársam az elképzelésnek kevés, hogy mi mindent tönkreteszünk és mindent elrontunk, vagy éppen gátja vagyunk az egyház önállóságának. Ezek nem tények, hanem vádak, hiszen ezek köszönő viszonyban sincsenek a valósággal.
Kecskemét fejleszt és fejlődik, de e mellett törődik a történelmi egyházakkal is. Így az embereknek az az érzése, valóban megéri itt élni, hiszen nem csak a mi generációnknak, de gyermekeink számára is körvonalazódik: városunk sikerrel helytáll a megyei jogú városok versenyében.
Azt gondolom, mindazok a vádak, amiket Ön fölhozott ellenünk, alaptalanok és igaztalanok. A kecskeméti jobboldali többség nem leckézteti, nem oktatja ki és nem hívja ki maga ellen az ellenzéket adó kisebbséget. Arra kérem Önöket, mielőtt valótlanságokat fogalmaznak meg magukban a városukról, vagy éppen a műkertvárosi kápolna ügyével kapcsolatban, kicsit mélyüljenek el magukban: mit tettek önök az elmúlt hét évben, hogy jelezzék vezetőiknek és párttársaiknak, hogy a gyurcsányi út a szakadék szélére vezet? Milyen ádáz harcot folytattak ezekben az években azért, hogy értésére adják ezt pártelnöküknek? Ugyanis a válság a magyar gazdaságra csak hab a tortán kedves képviselőtársaim. A tortát, az államcsőd felé vezető út tortáját pedig az Önök segítségével a kormány, 2004 óta sütögeti.
Azt gondolom, Önöknek csak akkor van joga bennünket vádolni, ha elszámolnak lelkiismeretükkel: mit tettek Önök azért, hogy országunk ne ott tartson 2009-ben, ahová jutott?
Ha ezt a kérdést letisztázza magában a kecskeméti baloldal, óriási tisztítótűzön eshet át.
Kívánom ezt Kecskemét érdekében Önöknek! Köszönöm, hogy meghallgattak!
Kecskemét - politika - kecskeméti közgyűlés - Bogdándy ( Bogdándi )
