Mocorognak az egyesületek Kecskeméten II.

Tisztelt blogolvasó barátaim. A „Mocorognak az egyesületek Kecskeméten” folytatása következik, ugyanis Király József úr úgy vélte, hogy a vezetésével működő Free Line Egyesületről szól a történet, és így egy találkozót kért tőlem. No nem minden találkozót ír le az ember, de ezt érdemes, mert előzménye van, ami egy korábbi blogírásom tartalma.

Írhattam volna, mondjuk Draskovics úr csodálatos tetteiről is, mellyel megint „butának” nézte az embereket, de úgy látszik, Kecskeméten is zajlanak az események, így hát az itteni fejleményeké lesz most a tér.

Mint írtam Király József úr (Free Line) megkeresett telefonon, hogy találkozzunk, mert a vele kapcsolatos írásomban szerinte óriási tévedések találhatók.

Én mondtam semmi akadálya ennek, mert a beszélgetés - bármiről is legyen szó - leginkább előre visz.

Találkozásunkkor rögtön gratuláltam, mert ugye emberek vagyunk, és ha nem is egy csapatban focizunk a politika színpadán, ez kijár a Podmaniczky díjazottnak.

Beszélgetésünk elején kiderült, hogy ellenezte a régi malom bontását és a mostani Malom Centert, és annak idején felszólalt, hogy 500 millióból nem lehet sportcsarnokot építeni. Úgy látszik ezekben azonos állásponton voltunk, de most ugye nem ezekről van szó.

Némi bevezető után rákanyarodtunk a lényegre, a blogbeírásomra.

Az írásomban többek között szó volt egy nyílt levélről, melyet Király úr intézett a polgármesterúrhoz, és szó volt az ebből kibontakozó, véleményként megírt 2006-os közös kérelemről is melyet a műkertvárosi sportcentrumot működtető közhasznú egyesülettel (KTE UFK) együtt, közösen nyújtottak be az önkormányzathoz.

Hát ebben az írásban lát Király úr óriási tévedéseket, sőt azt, hogy tévesen írtuk le az ő egyesületének kapcsolódását az esethez, mert ő szerinte nincs!

Sőt sérelmezi a beírások (fórum) tartalmát is, mely „lenyúlásként” aposztrofálja a történteket.

Az biztos, sokféleképp lehet illetni a szerződésminta pontjaiban megfogalmazott kéréseket, sőt ha azok olyanok, akkor véleményezni is szabad. A történet elolvasása után úgy látszik, valaki ide a „lenyúlás” szót vélte a legalkalmasabbnak, hiszen a magyar nyelv sokszínűsége gazdag tárházat nyújt erre. Én nem szoktam így fogalmazni, és lehet, hogy ez erős megfogalmazás, de mindenkinek szíve joga – bizonyos kereteket nem átlépve – véleményt formálni. Mindezek mellett arra kérem a véleményformálókat, azokat, akik blogomban le is írják gondolataikat, tiszteletet adva tegyék ezt.

Az is biztos, hogy a kísérőlevéllel beadott szerződésminta tartalma, vagy az ebből kerekedő írás mindenkiben más és más reakciót vált, vagy válthat ki.

Például a sportbizottság elé bekerült előterjesztés, a következőket fogalmazta meg:

„A Megállapodás tervezetben szereplő fenti pontok nem elfogadhatóak, pénzügyi és vagyongazdálkodási szempontból is hátrányosan érinthetik Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzatát”

Az előterjesztés tárgya pedig a KTE UFK és Free Line Egyesület közös kérelméről szól.

A kérelmet - Dr. Márton Zoltán előterjesztését - egyébként a sportbizottság igazán karakán módon el is utasította.

Az itteni kiegészítések és az első blogbeírásom elolvasása után mindenki saját maga döntse el, voltak-e óriási tévedések az előző írásomban, illetve azt is eldönthetik, - természetesen magukban - hogy milyen szövegkörnyezetben lenne illő reagálni a Király József által is aláírt közös kérelemre és az ahhoz csatolt szerződésmintára. Azon is érdemes még egyszer elgondolkozni, hogy miként egyeztethető össze az egy „tollból fakadó” nyílt levél és a 2006-os kérelem gondolatvilága.

Boncolgattam volna még a polgármester úrhoz intézett nyílt levelét is, mely érdekes mód Király úr felől, a beszélgetésünk alatt sok szerepet nem kapott. Arra azért utaltam, hogy a több honlapon is megjelenő írása néhány évet késett, mert az általa is kritizált – az előző városvezetés által elindított és támogatott - milliárdos beruházások akkor, valahogy nem kerültek nyílt levél formájában a közvélemény elé.

Ezek után arra szeretném kérni Király József urat, hogy Ő is nézze át az említett dokumentumokat, mert ezek elolvasása nélkül a beszélgetésünk – melyet egyébként én nagyra értékelek – biztos más irányt vetett volna, sőt gondolja át azt is, hogy a beszélgetés alatt általa említett, még alá nem írt feljelentéssel ezek után mit kíván tenni.

„Ne értse félre senki, itt sem az ember a tragédia, hanem a felfogás és a módszer!”

Kecskemét - politika - Bogdándy (Bogdándi)

Műkertvárosi tragédia 2.

Nehogy valaki azt gondolja, egy blogbeírással el lett intézve a dolog, mert az nagyon téved. A halálos balesetet ugyanis ennyivel nem lehet elintézni.

Adós vagyok a rendőrségi válasszal, és azzal is, hogy mit indított el ez a tragédia.

De adós vagyok, mint a Műkertváros képviselője a tragédiát ért családnak is részvétet nyilvánítani, ugyanis ez a legkevesebb, amit megtehetünk.

Fogadja a család őszinte részvétemet! A tragédiát okozó szeme előtt pedig sokáig ott lebegjen az eset azért, hogy örökre megtanulja, a járművezetés nem játék!

Azt azért érdemes megemlíteni, hogy tavaly 2008 őszén ugyan oda, arra a helyre, ahol most a fejfa áll, szintén balesetből adódóan rohant bele az iskola kerítésébe egy gépkocsi. A 2006-os gyermekeket szállító busz balesetéről ne is beszéljünk. Igaz mind emberi figyelmetlenségből következett be, de az is biztos, hogy ha csökkentjük – mondjuk az útkereszteződés átépítésével – a figyelmetlenségek kialakulásának tényezőit, akkor csökkenthetjük, vagy meg is előzhetjük a tragikus beleseteket.

A rendőrségi jelentés is azt taglalja, - melyet a rendőrség közlekedésrendészeti osztálya küldött el nekem – hogy a tehergépkocsi vezetője figyelmen kívül hagyta az „Álj! Elsőbbség adás kötelező!” táblát, és belerohant a Klebelsberg Kuno úton szabályosan közlekedő személygépkocsiba.

Visszanézve a baleseteket, ugyan az a szabálytalanság fedezhető fel az utóbbi esetekben, ami most. A tábla, úgy látszik önmagában nem elég, de a védett úton sem elég, a 30 km sebességre utaló sem. Egyiket sem veszik komolyan! Napközben 60-90 km-es sebességgel hasítanak a Klebelsberg nyílegyenes útján. Rá se hederítnek a 30-as táblára. A STOP táblával rendelkező Mártírok útjáról pedig jobbra – a kereszteződés hegyesszöget bezáró helyzete miatt – nehézkes, olykor meg lehetetlen belátni a Klebelsberg Kuno utat. Ha a bolt előtt kamionok, illetve nagy rakterű tehergépkocsik állnak, akkor meg képtelenség.

Mindez, arra enged következtetni, hogy maga az útkereszteződés is kockázatokat rejt.

Nyilván való, nem az én okfejtésem lesz a mérvadó, mert megvannak erre a szakemberek, de oly sokat foglalkoztam ezzel a problémával az elmúlt években, hogy némi tapasztalattal én is rendelkezem.

Természetesen polgármester urat is tájékoztattam a baleset kimeneteléről és kértem, hogy hozzuk előrébb az útkereszteződés átépítését.

Úgy tudom, hogy a városnak lehetősége lesz pályázati pénzek bevonásával, jóval hamarabb a veszélyes csomópontot átépíteni.

Kecskemét - Műkertváros - közélet - Bogdándy (Bogdándi)

5 millió forint körüli fejlesztés a kertvárosi iskolában

Azt mindenki tudja, hogy szívügyem az iskola. Több szempontból is az. Elsősorban azért, mert alapvető feladat a jövő nemzedékét tanítani, nevelni, hogy később méltóképp tudjon helytállni az egyre vadabbá váló világunkban. Nem kis feladat ez. Én úgy látom, a kertvárosi iskolában ennek érdekében mindent megtesznek a tanítók, ami azért is példaértékű, mert 2006 környékén még a megszűnés fenyegette az intézményt.

A másik az iskola szellemisége – a klebelsbergi szellemiség – ami hál’ Istennek nem csak a falakból árad, hanem ott van a tanárok lelkében is. „Kis nép vagyunk, amely elsősorban szellemiekben hivatott nagyot alkotni”, mondta Klebelsberg.

Harmadsorban pedig egy több mint 6.000 lélekszámú városrész, mely ráadásuk Kecskemét peremterületén található, csak akkor lesz élet- és fejlődőképes, ha az oktatás helyben marad.

Ezek a gondolatok 2006 előtt nem is léteztek, így óriási erővel kellett nekem – a kormány oktatásromboló és pénzelvonó politikája mellett – azon fáradozni, hogy legelőször ne zárják be az iskolát, most pedig azon, hogy a sokéves fejlesztési elmaradást behozzuk.

A fűtés- és világítás korszerűsítése, a kerítés, járda, parkolók kiépítése, óvodai csoportszoba kialakítása, – mely egyben a gyermeklétszámot is biztosítani fogja – eddig is az iskola fokozatos felzárkóztatását célozta meg.

A mostani 5 millió forintos fejlesztések is a fent említettek folytatása, mert még van mit behozni.

--

Jelenleg a szennyvíz csatornahálózatának újraépítése folyik, de az iskolakezdésig vélhetően a bejárati ajtók cseréje, kibővített rámpás előtérrel és előtetővel is elkészül. A sportpályán pedig a biztonsági védőkerítés újjáépítése fog megtörténni.

A kerítés és a parkolók továbbépítéséről sem mondtunk le. Ezek folyamatosan, az önkormányzat rendelkezésre álló keretén felül, külső támogatások bevonásával fognak megvalósulni.

Kecskemét - közélet - Műkertváros - Bogdándy (Bogdándi)

Dől a mínusz az önkormányzatokhoz

A politikai uborkaszezon ellenére is folynak a munkálatok a kormány boszorkánykonyhájában.

Az elkövetkezendő önkormányzati megszorításokra utalnék, ami 120 milliárd. Ebből Bajnai Gordon miniszterelnök úgy látszik jottányit sem enged! Kitartó miniszterelnök az biztos, láthattuk ezt a liba bizniszénél is, ahol ugyancsak kitartó munkával tömegével tett taccsra, a mezőgazdaságból élő vállalkozókat.

A 120 milliárdra még habként rájön, hogy az MSZP politikusai – mint már ezt megszokhattuk – egymással is ellentmondásba keverednek ennek területi elvonásának tárgyában. Van, aki az önkormányzati fejlesztéseket látja vízióként beszűkülni, - aszfaltozás, útépítés - mások azt mondják, hogy pont ezeken nem fog spórolni a kormány, de például fog az oktatás, és szociális kiadások terén.

Úgy látszik, igen erős nyomot hagyott az EU-parlamenti választás a fejekben, mert a célirányos tettek helyett, összevisszaság uralkodik a kormányzati szürkeállományokban.

Érdemes még itt megemlíteni - amit szintén ez a társaság agyalt ki - az 5%-os ÁFA emelést, amely mondjuk egy 2 milliárdot érintő összkiadásnál, 100 milliós plusz tehertételt jelent a hivataloknak. Nem kell túl sok tudomány ahhoz, hogy egy nagyobb költségvetéssel rendelkező önkormányzatot, mint mondjuk a miénk, ez jobban megterheli, mint egy kisközségét.

Erre akar még a Bajnai grémium, uszkve 120 milliárdot rápakolni. Ha ezt testvériesen elosztjuk, akkor is a megyei jogú városok nem ússzák meg egy újabb, kb. 200 milliós tehernél olcsóbban.

Nálunk még folynak a számolások, de az biztos, hogy ez néhány százmilliós nagyságrendű plusz tehertételt fog jelenteni.

Hol van most a kecskeméti MSZP-SZDSZ politikai vonal? Hol vannak azok, akik harsányan az éterbe kiáltották napirendelőtti felszólalásaikban, milyen galád a jobboldali városvezetés? Megjegyzem, Adorján képviselőtársam - polgármestert méltató - tárgyilagos beszéde még most is a fülemben van, ami előtt le a kalappal.

Tehát kedves baloldali képviselőtársaim! Itt az idő, hogy csapást mérjetek azokra, aki mindezt le akarják tuszkolni a torkunkon. Mindenki torkán, mert nincs kivétel! Ti is idetartoztok!

Kecskemét - kecskeméti politika - politika - Bogdándy (Bogdándi)

M A D Á R T Á V L A T 5. (játék)

Mi látható a képen és hol található?

A megfejtés 3 részből áll.

(ország - város, vagy földrajzi hely - mit ábrázol a kép, mi a helyes megnevezése)

A megfejtéseket a "FÓRUM ROVATBAN" lehet elküldeni, mely mindenki számára láthatóan meg fog jelenni.

A megfejtést, a megjelenési dátumtól számított 15. naptól közöljük!

MEGFEJTÉS

Magyarország, Budapest, BUDAI VÁR

Műkertvárosi tragédia

Mint képviselőt, de mint magánembert is az ilyen esetek ráznak meg a legjobban. Egy ember élete mindig fontosabb mindennél, mert ez pótolhatatlan. Pótolhatatlan a gyermek, a család, a rokonok, barátok, de talán tágabb értelemben a társadalom számára is.

Azt már megszokhattuk, hogy az információáramlás felgyorsulása miatt naponta hallunk nem is egy halálesetről, s egy idő után már fel se kapjuk a fejünket, ha a média egy újabb esetről számol be. Szomorú, - mert az élet felgyorsulása, a technika adta lehetőségek alkalmazása olykor annyira megelőzik a társadalom fejlődését, és abban az ember alkalmazkodását a megváltozott környezethez - hogy amit a technika vívmányaként könyvelünk el, sorozatban szedi áldozatát attól, aki megalkotta.

A figyelmetlenség, ami kisebb balesetekre sem mentség, most áldozatot követelt. A tragédia helyszíne azaz útkereszteződés, melynek átépítése már a választási programomban is helyet kapott. Itt az elmúlt héten halálos kimenetelű baleset történt.

Néhány napos nyaralás után most hétfőn egy műkertvárosi lakos telefonhívásával, derült égből villámcsapásként ért a hír. Nem akartam hinni a fülemnek.

A rendőrségtől is érdeklődtem az eset után, de még nem kaptam választ. Megértem, mert egy haláleset mindenki számára kényes történet.

Nekem is kényes, mert sokat járva arra tudom, milyen útkereszteződésről van szó, és azt is tudom, hogy eddig minden évben az elsők között volt a csomópont átépítésének gondolata. Elsők között, mert ott az iskola, az óvoda, ahonnan aggódó szülők is írtak már nekem levelet a katasztrofális közlekedésről, féltve gyermekeiket.

A 2009-es költségvetés tervezeténél is jeleztem ezt az önkormányzat felé, ahol be is tettük az elkövetkezendő évek közlekedés csomópontjainak átépítésének terveibe. Ez egy átgondolt, Kecskemét egész térségére irányuló közlekedési koncepció keretében valósult volna meg, vagy valósulna meg a közeljövőben.

Nem ragozom, mert egy haláleset után senki sem arra kíváncsi, milyen gatyázós egy útkereszteződés átépítése, – statisztikák, vélemények, tervek, engedélyek, stb. – mert mindezek eltörpülnek egy emberélet mellett, de az biztos, hogy prioritás tekintetében át kell gondolni nagyon gyorsan, mi a fontos és mi várhat még.

Ez az útkereszteződés nem várhat éveket az átépítéssel. Az útkereszteződés biztonságossá tételét a lehető leghamarabb meg kell oldanunk.

Kecskemét - Műkertváros - közélet - Bogdándy (Bogdándi)

M A D Á R T Á V L A T 4. (játék)

Mi látható a képen és hol található?

A megfejtés 3 részből áll.

(ország - város, vagy földrajzi hely - mit ábrázol a kép, mi a helyes megnevezése)

A megfejtéseket a "FÓRUM ROVATBAN" lehet elküldeni, mely mindenki számára láthatóan meg fog jelenni.

A megfejtést, a megjelenési dátumtól számított 15. naptól közöljük!

MEGFEJTÉS

Magyarország, Budapest, Lágymányosi híd

Egy díszpolgári cím margójára

Mos akadt némi idő arra, hogy szóljak a marosvásárhelyi díszpolgári cím átadásáról, mely igencsak feszült légkörben zajlott le.

Azt tudni kell, hogy évek óta egy magyar és egy román polgár kap díszpolgári címet. Ennek kialakulásának a története is visszavezethető lenne, de most ezzel nem foglalkozunk.

Nos Marosvásárhelyen egy fotókiállításról igyekeztünk a Kultúrpalotába, ahol Pro Urbe-díjak és díszpolgári kitüntetések átadására került sor. Már az meglepő volt, hogy feketébe öltözött fegyveres kommandósok vigyáztak az épületre. Én akkor még nem tudtam, hogy miért. Bementünk a gyönyörű épületbe, melynek előterében felsorolták azokat a támogatókat, akik anyagilag járultak hozzá a felépítéséhez. Kizárólag magyar támogatókat láttam. 1912 környékén épült. Akkoriban a város legmodernebb középülete volt, és az első, ami a szecesszió stílusát képviselte.

Tehát a kommandósok megleptek, de mivel kísérőkkel voltunk, hozzánk nem szóltak. Bent kiderült, hogy botrányszagú lehet a díszpolgári cím átadása, melynek várományosa többek között Lazar Ladariu (L.L.).

Nem mostani ez a történet, ugyanis 4 éve hadakozik az RMDSZ a városi tanáccsal, hogy L.L. ne kapja meg a díszpolgári címet. Eddig sikerült. Most már nem.

Ott ültünk majdnem szemben Dorin Florea polgármesterrel, tőle balra, nekünk jobbunkon pedig két-három méterre Ladariu. Mint vendég, sőt mint egy magyarországi delegáció tagja feszülten vártam L.L. jövetelét. Nem én voltam az egyedüli, mert Florea polgármesteren is látszott a feszültség és az idegesség. A laudáció után L.L. tíz perces beszédet tartott, felrúgva ezzel a protokoll ősi szabályát, miszerint a köszönetnek néhány mondatnál többnek nem szabad lenni. Harsányan, ellentmondást nem tűrő hangon mondta mondókáját, mely a saját maga dicshimnuszaiból állt. No komment!

A polgármester meg feszengett, mert őt is zavarta és tudta, hogy baj lehet. De szerencsére nem lett baj. Szerencsére, mert a többi díjazottat is beárnyékolta volna az ottani botrány. Botrány így is volt, mert néhányan visszaadták díszpolgári kitüntetésüket, mint mondták, nekik van önérzetük, és nem akarnak egy platformon mutatkozni Ladariuval. Megértem őket. Ugyanis Ladariu mint a román nacionalisták szóvivője, újságírója meglehetősen sokat tett azért, hogy kibékíthetetlen ellentétek alakuljanak ki magyar és román között. Nem telt el egy olyan nap, melyen ne jelent volna meg egy magyargyűlölő cikke. Sokakkal beszélgetve arra is kaptam információt, hogy köze volt 1990-ben a marosvásárhelyi zavargásokhoz, melyen a magyarok ellen uszított. Csak emlékezzünk Sütő András íróra, aki a marosvásárhelyi tiltakozók ellen szervezett pogromokban vesztette el szeme világát.

Megértem Florea polgármestert is, aki állítólag ellenezte Ladariu kitüntetését, mert ezen cselekedetek, tettek, uszítások, nem épp a békés egymás mellett élést hivatottak erősíteni, hanem pont az ellenkezőjét. Az meg külön fájó, hogy egy teljes egészben magyarok által tervezett, pénzelt és felépített épület adott otthont, a magyarokat nemcsak nem szerető, hanem egyenesen gyűlölő újságíró díszpolgárrá avatásának.

További megdöbbentő dolgokért megint csak nem kell a szomszédba mennie a magyar városnak, ugyanis a Kultúrpalotától nem messze, a tér túlsó végén áll azaz ortodox templom, melynek falán a magyarok ellen uszító freskó díszeleg.

Mi magyarok és azt hiszem minden keresztény ember azért látogat el Isten házába, hogy megnyugvást, lelki feltöltődést, és embertársainkkal szembeni megértést, türelmet adjon útravalónak. Ez valahogy itt Romániában ebben a templomban máshogy van. Nem értem a felekezethez tartozókat sem. Miért tűrik eme gyalázatos festményt a templom előterében, ami nem a szeretetet, hanem a gyűlöletet adja útravalónak az onnan távozóknak.

Ez is egy filozófia, de nem a megbékélés filozófiája, ugyan úgy, mint Ladariu tettei és annak megkoronázása egy díszpolgári címmel sem az.

De az sem a megbékélés mezeje, hogy a román politikusok addig küzdöttek, amíg kiharcolták a nacionalista polgártársuk kitüntetését.

Tehát lenne mit tenni a megbékélésért, amit úgy látszik elkezdeni is nehéz, mert e mellett a gyűlöletkeltés ingoványos talajára sem kellene rálépni. Ugyanis a kettő nem megy egyszerre.

El kellene ismerni a mélyebb történelmi gyökerekkel rendelkező magyarok létét, fel kellene hagyni a történelem meghamisításával, mert ami nem volt, az sosem létezett.

Meg kellene szüntetni az a román politikai taktikát, mely munkaerő vándorlásnak álcázott románajkúak betelepítését végzi még most is a magyar területekre, mellyel mesterségesen átrendezte és rendezi még most is egyes városok nemzetiségeinek arányát, ami ott egy idő után a törvény oldaláról is a románajkúaknak kedvez.

Jól mutatja a betelepülők nagyságát a gomba módra szaporodó ortodox templomok léte is melyek néhol – az előbbi példa mutatja – megfelelő lelki útravalót is adnak a magyarok ellen. A mesterségesen idegenbe települők templomai egyben egyes korok éles lélekfilozófiai különbözőségeire is utalnak, hisz azoknak épült, akik kényszerűségből, szörnyű politikai akarat parancsaként cseppentek bele egy teljesen más kultúrával rendelkező közegbe.

Ugyanis a hozott múlt más, mint az évszázados ottani.

Nem lehet összehasonlítani a 14. században épült református vártemplom szellemiségét, - mely történelmi korokat átvészelve emberek sokaságának nyújtott nemcsak lelki támaszt, hanem menedéket is - azzal az ortodox templommal, ami a 19. században épült a betelepülők számára. Az ötszáz év igencsak tekintélyt parancsoló időszak, még akkor is, ha a két templom között monumentalitás tekintetében – mely csak tégla kérdése - az ortodox kerekedett felül.

Beszélhetünk e akkor román-magyar megbékélésről, ha a tudós, nyelvújító irodalmár Kazinczy Ferenc szülőháza helyén Érsemjénben, ma ortodox parókia áll?

Elkerekedvén a díszpolgári címtől csak arra szerettem volna ráébreszteni embertársaim figyelmét, – nem vallásháborút idézve tapasztalataimmal – hogy két nép akkor tud békésen egymás mellett élni, ha az egyik, nem a másik rovására akar érvényesülni, mert az előbb vagy utóbb megbosszulja magát.

Pacepa (Ion Mihai Pacepa tábornok egykori Securitate-vezető) könyve a Vörös Horizont is a borzalmakon kívül, ezen eszme hosszú távú életképtelenségét jelzi az olvasónak.

Erdély - Marosvásárhely - Pro Urbe-díj - politika - közélet - Bogdándy (Bogdándi)

Mocorognak az egyesületek Kecskeméten

Mocorognak az egyesületek Kecskeméten. Ki így, ki úgy. Van, aki karitatív tevékenységgel hívja fel magára a figyelmet, van aki hagyományőrzéssel foglalkozik és gyermektábort szervez, és van olyan is aki hirtelen – mert eddig ezen tevékenységének túlzottan nem adott hangot – a városért teszi ki szívét lelkét.

Én mindegyik társadalmi szervezettel egyet tudok érteni, akik a városért tesznek valamit. Azt hiszem, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Igenis tenni kell mindenkinek a városért, de nem csak az egyesületeknek, hanem mindannyiónknak. Mondjuk, NE szemeteljünk! Ne dobjuk el a cukros zacskót, a zsebkendőt, de még a csikket se. A főtéri kövezet rágófoltjairól nem is beszélve, mert azt sem kéne hanyag eleganciával, laza kézmozdulattal teledobálni a ragadós anyaggal, mert nemcsak ronda, hanem gusztustalan is. Itt vannak még a vagány gépkocsivezetők is, akik szemetesnek vélik az egész várost, mert egyszerűbb kipottyantani a letekert ablakon a csikket, papírt, mint később bedobni a szemetesbe.

Így aztán én tennék is egy javaslatot embertársaim felé, ami nem kíván semmi egyebet csak figyelmet. Arról van szó, hogy mindenki próbálja meg nem eldobni azt, ami épp a kezében van. Ilyen egyszerű a történet.

Vannak azonban olyanok, akik nagyban gondolkodnak, más léptékkel mérik a városukért történő tenni akarást és ezt – hol így, hol úgy - ki is nyilvánítják. Épületek, utcák, városrészek rehabilitációjánál próbálkoznak serényen szólni, hallatni véleményüket és bírálatukat. Ez rendjén is lenne valamilyen szintig, mert, ha valami történik a városban, az ugyebár mindenkire tartozik.

Így vagyok én a műkertvárosi sportkomplexum 2006-ban görbe utat bejáró történetével is, ami szintén mindenkire tartozik, ugyanis közügy. Közügy, mert a kecskemétieké közügy, mert védeni kell a közkincset, melybe beletartozik a műkertvárosi sportcentrum is. Javasolhattam volna abban a helyzetben, a „most városért kiáltó” egyesületnek, hogy szaladjon oda és akadályozza meg az „esztelen szabadrablást”, de hát nem voltam még képviselő, az elődöm meg nem foglalkozott vele.

Igaz írhattam volna egy nyílt levelet is – mint azt mostanában már egyesületi formában is teszik – hogy ezt azért már ne, de hát abban a helyzetben csak utólag értesültem a meglehetősen érdekes, - az ott működő kiemelkedően közhasznú egyesülettel együtt benyújtott - kérésről. No azt máig homály fedi, kinek a keze mozgatta a szálakat, az viszont világosan kiderült, hogy merre.

Az lett volna ebben a témában 2006-ban a legérdekesebb, ha az érintett egyesület mindent felborítva rohan megálljt parancsolni, - mondjuk egy nyílt levélben - saját magának!

Mi is az a görbe út, amire fejvesztve rohanni kellett volna saját maga ellen?

Íme: 50 évre kibérelni a sportcentrumot derekas kérés volt az önkormányzat felé. Az még mellbevágóbb, hogy mindezt ingyen kérte. Erre rátéve egy pici habot, ő már pénzért adta volna tovább a bérlőknek. Hát nem is tudom, ki kit nézett itt hülyének. Na, de itt nem ér véget a történet, mert a király megkoronázása még most következik. Azt azért érdemes kijelenteni, hogy mindezt, és a most következő lépést is mérhetetlen édes mázba burkolva, leheletfinoman, lágyan helyezték az önkormányzat asztalára, mint egy drágakövet. Mintha az 50 éves bérbevétellel az egyesület egy „nyűgöt” venne le az önkormányzat amúgy is gondterhelt válláról. De mi is a király koronája, és ki készítette?

Hát a király saját magának készítette azt a bizonyos „koronát”, mert ha valamilyen „nyűgöt” átvállal nagy kegyesen, akkor ezért az önkormányzattól némi „apanázs” is jár neki. Mondjuk az általa ingyen bérbevett sportcentrum működési költségeinek finanszírozásához támogatás kérése az önkormányzattól, ráadásul külön soron megjelölve az éves költségvetésben. Egy másik bekezdésben meg külön a karbantartási és felújítási munkálatokhoz kér „apanázst”!

Ez lett volna aztán egy igazi tripla leszúrt rittberger! Józan paraszti ésszel átgondolva a történetet, ebben a bizniszben a királyi koronával ékesített egyesület járt volna jól, senki más. Az önkormányzat meg áttételesen „majdnem mindent” fizetett volna, mint a katonatiszt.

És itt van a napokban megjelent nyílt levél melyben, másban a szálkát, magába a gerendát se effektus rajzolódik ki úgy, hogy itt még szálka sincs.

Mintha már láttam volna ezt a taktikát más köpönyegben, az egyház mögé bújva settenkedni Kecskemét utcáin.

A szomorú az egészben az, hogy olyanok is szereplői lesznek ezeknek az eseteknek, akik nagy odaadással végzik a munkájukat, és még tesznek is hozzá önzetlenül, hogy jobb legyen.

Ne értse félre senki, itt sem az ember a tragédia, hanem a felfogás és a módszer!

Kecskemét, politika, közélet, egyesület, Bogdándy (Bogdándi)

M A D Á R T Á V L A T 3. (játék)

Mi látható a képen és hol található?

A megfejtés 3 részből áll.

(ország - város, vagy földrajzi hely - mit ábrázol a kép, mi a helyes megnevezése)

A megfejtéseket a "FÓRUM ROVATBAN" lehet elküldeni, mely mindenki számára láthatóan meg fog jelenni.

A megfejtést, a megjelenési dátumtól számított 15. naptól közöljük!

MEGFEJTÉS

Magyarország, Budapest, Ferihegy II. terminál

Ez már lassan bolondok háza!

Olvasom a neten:

„Jogvédőkkel ellentétben a rendészeti miniszter osztja a rendőrség jogértelmezését a Magyar Gárda egyenruhájáról, amelynek viselése szerinte önmagában garázdaság bűncselekményére, vagy szabálysértésre utaló jel lehet. Draskovics Tibor azt mondta, ilyen esetben a rendőrségnek kötelező intézkednie.”

…

„Szombaton, még a Magyar Gárda feloszlatása elleni tüntetés előtt, Budaörsön egy embert előállítottak és többeket igazoltattak a rendőrök fekete öltözékük miatt. Egyikőjük sem a Magyar Gárda, fehér ing, fekete oroszlános mellény összeállítású egyenruháját viselte, az intézkedő parancsnok szerint azonban megjelenésük emlékeztetett a betiltott szervezetre. Az őrnagy ezt garázdaságra utaló jelnek nevezte.”

Vagy én golyóztam be, vagy mások, mert ami itt történik az még bohózatnak is siralmas.

A fentieket értelmesen elolvasva eszembe jutott valami. Rákattintottam a Nemzetbiztonsági Hivatal honlapjára.

Mi volt az álláspont? „...parancsnok szerint azonban megjelenésük emlékeztetett a betiltott szervezetre”

Mi emlékeztet és mire?

Ezt meg lehet tenni Magyarországon?

Sürgősen kormányváltásra van szükség, mert féltem a hivatalt.

Politika - Bogdándy (Bogdándi)

Az itthoni két nap

Ma indulok újra külföldre. Az itthoni két nap mozgalmasan telt, mert az eddig felhalmozódó munkát kellett elvégezni. Az iskola nyári munkálatait, megnézni természetesen a Gyöngyvirág utcát. Kint újra kupaktanács alakult, ahol megvitattuk a felmerülő kérdéseket. Sokan azt hitték, hogy olyan mint egy "rendes" út. 6 millió forintért nem lehet 60 milliós utat készíteni. Az ott lakók meg a drágábbra nem vártak. A por miatt megértem őket. Nos ilyen lett. Ha "beáll" az út, akkor szerintem meg fognak nyugodni a kedélyek.

Igaz Erdélyben is kaptam telefonhívást, hogy quad gépekkel száguldoznak rajta. Úgy látszik vannak akik örömüket úgy fejezik ki, hogy terepre való járgányukkal már rögtön az elején a sima útból gödröset készítenek.

A belterületbe vonás is előtérbe került. Harcolnak az ott lakók már vagy két éve, de a jogszabályi környezet olyan, hogy nehéz az önkormányzatnak elindítani a folyamatot. Dolgozunk, illetve dolgoznak rajta a szakemberek, de mint látható nehezen megy. Sajnos vagy néhány kritérium, melyet ha az önkormányzat 4 éven belül nem végez el, akkor fülön is foghatják. Az ilyenkor kötelező közművesítésre gondolok. Sajnos sokan abban a hiszemben vettek ott telket, hogy rövid időn belül kérésükre, belterületbe vonható a terület. Hát még ott tartunk, hogy ez nem valósult meg.

Tartozom még az erdélyi beszámolóval is. Annyival azért kiegészíteném az eddig írtakat, hogy az Ifjúsági Otthon fotókiállítása (pályázat útján készült) sok érdeklődőt vonzott. Ott volt szerencsém Józsa Katalin felkérésére okleveleket átadni a fiatal tehetségeknek.

Onnan szaladtunk át a Pro Urbe-díj átadására a Kultúrpalotába. Csak megjegyzem, hogy gyönyörű az épület, melyet közadakozás segített felépíteni. Hogy kik adakoztak? Csak magyar polgárok. Ezt érdemes megjegyezni.

Mennem kell.