Egyszerűen nem értem, mit képzelnek azok az emberek, akik
többre becsülik mások által gerjesztett indulatok oldalvizén evezve az
évtizedes kommunista elnyomás alatt emberekbe beleplántált Horthy ellenességet,
melyet annak idején bőven teletűzdeltek antiszemitizmussal, mint azt a tényt, hogy ha nincs
Horthy korszak, akkor talán "nincs" Magyarország. Nyilván Heller Ágnes, aki a
napokban egy civilnek mondott kezdeményezésen teli torokból szólva tiltakozott,
hogy egy demokratikus ország nem vállalhat fel Hitler utolsó szövetségesével
szolidaritást, fogalma sincs arról, mit köszönhet Horthynak az ország. Arról
nem is beszélve, hogy Heller olyan tényt állít be kályhának, ami nem állja meg
a helyét, sőt a hazugság kategóriáját súrolja. Nyilván Hellert nem az eredeti igazság
érdekli, hanem az, miként lehet önmaga értékrendjével (ami nyilatkozatát
tekintve nem éppen nemzet erősítő) megegyező elveket támogatni. Valakiknek
biztos érdeke, hogy az eredeti igazság ne kerekedjen felül a kommunista
ideológia által gyártott Horthy ellenességen. Heller és társai is így
gondolják, tehát elérkezettnek látják az időt az ellentámadásra. Egy dolgot nem
vesznek észre, mégpedig azt, hogy az a társadalmi politikai rendszer, amely
önmaga életben tartása érdekében létrehozta a náci párti Horthy mesét, megszűnt
létezni.
Én azon is csodálkozom, hogy ez a társaság túl azon, hogy mérhetetlen
butaságokat beszél és képes ezt másoknak is átadni, látván a gazdasági válság
kegyetlen viharait, energiájukat nem az összefogás és a magyar nemzetérdek
érvényesítésére fordítják, mint azt tette az akkori vészterhes időben Horthy,
hanem a belső bomlasztásra. E kettősség pedig még inkább arra ösztönöz, hogy ne
véletlennek véljem akciójukat, hanem tudatosan megszervezett, akár külső
gazdasági és politikai hatalom nyúlványainak, hisz egyre fogy az a külső erő,
amely Magyarországot visszatéríthetné az alá-főlé rendeltség viszonyában az
alárendelt kategóriába. Hellerék még ebben a szituációban is képesek idegenként
viselkedni.
Végszóként. Milyen érdekes, nekem pedig az jutott eszembe,
hogy egy demokratikus ország nem vállalhat fel Sztálin szövetségeseivel szolidaritást,
a magyarországi szocialista pártállam politikai vezéreire gondolok, akik napjainkban
is aktívan politizálnak, sőt azokra is, akik ezen szemléleten nevelkedve, de
már a modern piacgazdaság hiénáiként, politikai erejüket Heller-féle elveket
vallva kamatoztatják. De az ország érdekét nézve azokkal sem vállalhat szolidaritást,
akik a liberalista szemléletből fakadó, mindenkinek mindent szabad, de
egyeseknek még ennél is többet elv alapján elburjánzó, a szűnni nem akaró,
jelenleg is tomboló gazdasági válság kirobbantói és okozói voltak.
