A miniszterelnökkel Obersovszky Péter beszélgetett a Magyar Televízió
„Az Este” című műsorában.
Részlet a beszélgetésből:
– Mi az, amit sikerült elvégezni? Tehát amit egy fél órában, harminc percben is el tud mondani.
– Először is a jövőnek megvetettük az alapjait. Ezt Alaptörvénynek, illetve alkotmánynak nevezzük. Tehát kijelöltük azokat a kereteket, levertük azokat a cölöpöket, megfogalmaztuk azokat az értékeket, aminek a jegyében el akarjuk rendezni a magyar életet. A második fontos dolog, hogy egy fenyegető gazdasági összeomlástól kellett megmenteni az országot. Görögország nem volt rosszabb helyzetben akkortájt, mint Magyarország. Ránk is várhatott volna az a sors, nekünk is juthatott volna osztályrészül az a sors, mint ami a görögöknek. Ez nem következett be, itt semmilyen összeomlás nem volt. Harmadrészt át kellett alakítani, meg kellett újítani, és újjá kellett szervezni mindent, ami rosszul működött. Márpedig sok minden működött rosszul: az egészségügytől az oktatáson keresztül a gazdaságig, a kis- és középvállalkozások, az adósságkezelés, az adórendszer. Ezeket mind át kellett alakítani. Hát, végül is 2010-ig eltelt húsz év a rendszerváltás óta. Az egy nagy tapasztalat, az egy komoly korszak. Egyötöd évszázad. Tehát tudtuk, hogy mi az, amit ’90-ben akartunk, de nem tudtuk megvalósítani. Már azt is tudtuk, hogy miért nem. Be tudtuk azonosítani az akadályokat, amiket félre kellett tolni. Éreztük a hiányát azoknak a megállapodásoknak, amelyeket az elmúlt húsz évben senki nem tudott megkötni, most mi ezeket megpróbáltuk megkötni. Tehát úgy érzem, hogy fölvértezve, hogy mondjam, történelmi tapasztalatokkal a hátunk mögött vághattunk neki. És ha egy mondatban kell összefoglalnom, akkor azt mondom, hogy visszaszereztük az országot a magyaroknak.
– A családi ezüstöt – másféle értelemben.
– Igen, igen. Nézze...
– ’90-ben mindenki azt várta, hogy a tőke legyen teljesen szabad és korlátlan, és az csodákat fog tenni ebben az országban. 2010-ben Önök azt mondták, hogy ez nem így van Önök szerint. Nem lehet mindent megengedni, nem lehet azt mondani, hogy a tőke abszolút, és akkor ezért harcba is szálltak Európával is meg a világgal is.
– Igen. Azért a mi érvünket erősítette az a körülmény, hogy 2008-ban az a nyugati gazdasági rendszer, ami erre a gondolatra épült, megroggyant. Tehát világos volt, hogy itt egy új világgazdasági korszak kezdődik a Nyugat, de azon belül Európa számára mindenképpen. Tehát ha ugyanazt fogjuk csinálni, ugyanazt fogjuk gondolni a jövőben is, mint a múltban, akkor oda fogunk jutni pontosan, ahova a múltban jutottunk, vagyis újabb pénzügyi, gazdasági válságokhoz. Tehát új utakat kell keresni mindenkinek, egész Európának, azon belül minden államnak, így Magyarországnak is, saját karaktere által kijelölt úton kell járni, a saját testére kell szabni a gazdaságpolitikáját. Ezért nem filozófiai vitákat kell folytatni, hanem egy eredményekkel kecsegtető, konkrét gazdaságpolitikát kell megvalósítani. Ebből lett aztán az arányos adórendszer, ebből lett az államadósság kezelésének az új módja, ebből lett az, hogy az IMF-nek megköszöntük az együttműködést, ebből lett bankadó, innen fordultunk szembe a monopolhelyzetükkel visszaélő, nagy nemzetközi cégekkel, így lett ebből rezsicsökkentés, munkahelyvédelmi akcióterv. Tehát ezek mind új dolgok, mert éreztük, hogy a régi receptekkel már nem lehet főzni.
