Ma indulok újra külföldre. Az itthoni két nap mozgalmasan telt, mert az eddig felhalmozódó munkát kellett elvégezni. Az iskola nyári munkálatait, megnézni természetesen a Gyöngyvirág utcát. Kint újra kupaktanács alakult, ahol megvitattuk a felmerülő kérdéseket. Sokan azt hitték, hogy olyan mint egy "rendes" út. 6 millió forintért nem lehet 60 milliós utat készíteni. Az ott lakók meg a drágábbra nem vártak. A por miatt megértem őket. Nos ilyen lett. Ha "beáll" az út, akkor szerintem meg fognak nyugodni a kedélyek.
Igaz Erdélyben is kaptam telefonhívást, hogy quad gépekkel száguldoznak rajta. Úgy látszik vannak akik örömüket úgy fejezik ki, hogy terepre való járgányukkal már rögtön az elején a sima útból gödröset készítenek.
A belterületbe vonás is előtérbe került. Harcolnak az ott lakók már vagy két éve, de a jogszabályi környezet olyan, hogy nehéz az önkormányzatnak elindítani a folyamatot. Dolgozunk, illetve dolgoznak rajta a szakemberek, de mint látható nehezen megy. Sajnos vagy néhány kritérium, melyet ha az önkormányzat 4 éven belül nem végez el, akkor fülön is foghatják. Az ilyenkor kötelező közművesítésre gondolok. Sajnos sokan abban a hiszemben vettek ott telket, hogy rövid időn belül kérésükre, belterületbe vonható a terület. Hát még ott tartunk, hogy ez nem valósult meg.
Tartozom még az erdélyi beszámolóval is. Annyival azért kiegészíteném az eddig írtakat, hogy az Ifjúsági Otthon fotókiállítása (pályázat útján készült) sok érdeklődőt vonzott. Ott volt szerencsém Józsa Katalin felkérésére okleveleket átadni a fiatal tehetségeknek.
Onnan szaladtunk át a Pro Urbe-díj átadására a Kultúrpalotába. Csak megjegyzem, hogy gyönyörű az épület, melyet közadakozás segített felépíteni. Hogy kik adakoztak? Csak magyar polgárok. Ezt érdemes megjegyezni.
Mennem kell.
