Újra közeleg a következő év költségvetés megalkotásának időszaka. A drága baloldali kormányunk ahelyett, hogy gazdaságösztönző lépésekkel gazdagítaná a következő évi tervezetet, a munka könnyebbik oldalát megfogva a megszorításokat helyezte előtérbe. Könnyebb az emberektől és az önkormányzatoktól elvonni, mint gondolkodva egy kicsit törekedni a gazdaság motorjának beindításán.
Nézzük rögtön a kiszivárogtatott megszorítások veszteseit, az oktatási ágazatot, ahol az érintettek eddig sem dúskáltak a mannában, - gondolok itt a normatív támogatások drasztikus csökkentésére - most meg főleg nem fognak. A kormány be akarja bizonyítani, hogy nem kell nekünk a minőségi oktatás. Rettentő logikával bölcs írástudójuk a pedagógusok juttatásait kurtítanák meg. A szakkönyvpénz évenkénti 14 ezer forintja helyett csak 4 ezret „dobna” oda azoknak, akik munkáján nyugszik nemzetünk jövőjének alapja. Kit érdekel az oktatás, ha simlisségekkel is lehet pénzt szerezni, mondhatná Bajnai miniszterelnök, aki füle mögött kétes üzleti tranzakciók sora húzódik.
Más nagyokosok is ugyancsak az oktatás színvonalának a semmibevételét célozzák meg az alkalmazotti létszámnormák megváltoztatásával, ugyanis ami eddig kötelező volt, az csak ajánlott lesz. Vagyis ha nincs pénz, akkor el lehet küldeni az oktatókat, és lehet osztálylétszámot emelni. Ehhez jön még az eddigi liberalista oktatáspolitika gyengesége a pedagógusok jogainak megkurtítása, vagyis ha a tanuló szemtelen, akkor ennek orvoslására kevés eszköz áll rendelkezésére az oktatónak. Így mondjuk egy 35-41 fős osztályban a pedagógus, akarata ellenére sem fog tudni hatékonyan tanítani.
Magyar Bálint nevével fémjelzett csodareform pedig oly mélyre süllyesztette már eddig is a szakmát, hogy erre rátéve a megszorítások által kikényszerített átalakulásokat, a butulás mezsgyéjére tolja az oktatást.
Csak nézek és álmélkodok akkor, amikor egy érettségi tétel kidolgozásakor ott van a megfejtés is, mert mondjuk egy teszt négy lehetséges megoldása közül 3 kapitális baromság, akkor gondolkodás nélkül is a maradékot ikszeli be az érettségiző. Arról nem is beszélve, hogy már a feladatban is benne van lopva a válasz, és ha szövegértően olvasni már megtanult a delikvens, akkor nagyobb nehézség nélkül képes jól megválaszolni a kérdésre.
A butulás lenne a cél? A gondolkodás nélküli nemzet felépítése lenne a feladat?
Kinek jó ez, mert, hogy nem jó a pedagógusnak az biztos, de nem jó a diáknak sem, az is biztos, mert ha kikerül a nagybetűs életbe, akkora pofonok fogják érni, hogy ép ésszel nem fogja „túlélni”. Mi történik ekkor? Család, az már régen nincs, vagy nem is volt, de vannak szinglik, elferdült hajlamú párocskák. Az okosabbjánál pedig az élet és a munka hajszolása depresszióval, magánnyal és droggal, mert ugyan valahogy eljutott oda ahol most van, de a lényeget nem tanulta meg. Azt, mit jelent a család.
Ki akar ilyen országot?
Én nem!
politika - oktatás - Bogdándy (Bogdándi )
