Igazi karácsonyi hangulat uralkodott a fogadóórámon, ugyanis igen szerény látogatottság mutatkozott. Sajnos nem volt ott az a blogbeíró, aki mondhatni felsorolásszerűen írta le gondolatait az előző „fogadóóra” írásom fórumába. Sajnálom, mert kíváncsi lettem volna, mire alapozza kérdéseit. Remélem, valamikor személyesen is találkozunk.
Tehát, egy baráti beszélgetés bontakozott ki ma. Üdvözölték apósomat is, aki úgy néz ki, most decemberben is dupla teltházzal rendez magyarnóta estet a művelődési központban. Csak megjegyzem, teszi ezt közel tíz éven át, évente négyszer. Nagyszerű ez Kecskemét számára, mert képviselőségem ide, vagy oda, nem hagyhatom szó nélkül, még akkor sem, ha az apósomról van szó. Ugyanis tegyen le valaki hasonlót az asztalra, a kultúra asztalára önerőből – nem támogatásból - tíz éven keresztül Kecskemétnek, és annak én is fejet hajtok.
Beszélgettünk ötvenhatról, nem is tudom, hogy került szóba, tán az emlékek hozták elő az idősekből, akik előszeretettel beszélnek ifjúkoruk eseményeiről. Szó volt az akkori és a mostani fiatalság viselkedéséről is, amiben nagyon különbözött a véleményünk, de ezt meg is tudom érteni. Ők azt tartották szépnek. Mi meg ezt. A korok változnak, és benne változik az ember is.
Szó volt a Klebelsberg - Mártírok útkereszteződésben található útszéli kátyúról is, ami mélysége miatt lehet veszélyes a kanyarodók számára. Pont azon a helyen pedig egy fa benőtt az áramvezetékek közé, ami az ott lakó szerint veszélyes is lehet. Többször telefonált már a DÉMÁSZ felé, de eddig semmi sem történt.
Nos, röviden ennyi volt a fogadóóra témája.
Legközelebb februárban találkozhatunk.
Fogadóóra - Kecskemét - Műkertváros - Bogdándy - Bogdándi
