Tegnap vidékfejlesztéssel kapcsolatos, illetve mezőgazdaságunk változásairól szóló fórumra voltam hivatalos, ahonnan a híradások csak a tőlük megszokott formaiságokkal közöltek tudósítást. Ez rendjén is van. Én azonban találkoztam ott többek között olyan termelőkkel akik saját maguk által termesztett, tenyésztett alapanyagokból mutattak be termékeket, amit érdemes másokkal is megosztani.
A 100% meggyből készült rostos ital, ami távolról sem látott kínai almasűrítményt, a mangalica kolbászok, sonkák, szalonnák illata és íze pedig még jobban arra ösztönzött, hogy továbbra is tudatosan vásároljak. Keressem a hazait, tudatosan kerüljem a NEM hazait, vagy csak akkor vegyek mást, ha azt a magyar nem tudja megtermelni.
Összeakadtam ott egy volt főiskolás társammal is, aki szintén a mezőgazdaságban tevékenykedik. Amit hozott, azon meg csak ámultam. Nem csak maga a termék ragadott meg, hanem ami mögötte volt. Az igényesség, az a szeretet ahogyan beszélt róla. Ráadásul nem kereskedelmi céllal vágott bele a főzésbe, hanem saját maga kedvére, barátai, ismerősei tiszteletére és a magyar pálinka becsületére.
Vachter Lajos barátom pálinkája a kecses hosszú üvegekben önmagáért beszélt. Ő tudja, mi van benne, ami egyúttal garancia is a minőségre.
Na ez az a pont, ahol a pálinkatörvény adta lehetőség helyi vagy mikro szinten a rég várt hungarikumok egy-egy alapkövét rakhatja le.
Már ezért érdemes volt ellátogatni a fórumra.
