2013. június 13.

ÁRVÍZI GONDOLATOK

Minden eddiginél nagyobb, az elmúlt évszázadok legmagasabb dunai árhullámát védekezte ki Magyarország. Az a példátlan összefogás, amely megjelent a gátakon, olyan megnyilvánulásként is felfogható, hogy az embereknek elegük lett az elmúlt évtizedekre jellemző, sőt magyar betegségként is mondott széthúzásból, pesszimizmusból, egymás bajával szembeni érdektelenségből, az "úgy se lesz jobból".
Abba nem megyek bele, hogy ez a magyarnak mondott betegség miként alakult ki, milyen állapotok, helyzetek, okok mentén jött létre, inkább érdemes a jelenlegi helyzettel foglalkozni, ami tán gyógyír is lehet az említettekre. Az emberek önzetlen és áldozatos munkája társadalmi ébredés a nemzetért, amely egyben világosan, tényként mutatja, milyen óriási erő rejlik a nemzeti összefogásban. Az egész ország összefogott a Duna mentén élőkért, sőt jöttek a határon túlról is.

Mindez azonban nem jöhetett volna létre, ha a kormányzat nem úgy fogott volna a hazánkat sújtó természeti csapás kezeléséhez, ahogy azt valójában tette. Ha megfigyeljük a jelenlegi kormány három éves tevékenységét, akkor leszögezhetjük, hogy minden vonalon hasonló elveket vallva cselekedett. Nyílván a bonyolultabb politikai és gazdasági döntéseket, azok várható hatását nehezebben tudja a társadalom megérteni, magáénak érezni, de ha átültetjük a kormány eddig végzett következetes politikáját az árvízi védekezésre, akkor sokkal többek számára érthetőbb lesz, milyen értékek mentén kötelezte el magát a jelenlegi országvezetés. Egyesek fejében azonban ebben a helyzetben is megfordul az a gondolat, - melynek hangot is adnak - mit keres a kormányfő és a katasztrófahelyzethez köthető szűkebb környezete a gátakon. Nem ez lenne a dolga. Én ezzel nem értek egyet, ugyanis békeidőben egy ilyen természeti katasztrófahelyzet, „háborús” körülményeket is teremthet, ugyanis ugyan úgy emberi életek, sorsok, értékek, mehetnek veszendőbe, mint a senki által nem kívánt politikai konfliktus esetén. Ebben a helyzetben pedig kötelessége a kormányfőnek közvetlenül irányítani a munkát. Nem újkeletű ez a kormányfői szerep, hisz bárhol a világon kisebb veszélyhelyzet, vagy esetleg tragédia esetében is a helyszínre siető kormányfők intézkednek, döntenek, adnak jelenlétükkel nyugalmat.

Lehet, hogy egyeseknek mégis újként hat, de bátran kijelenthetjük, ez így van rendjén. Ebben a helyzetben az egységet, a rendet és a biztonságot minden pillatatban erősíteni kell. A kormányfő határozott döntései, utasításai ezt messzemenőkig biztosította. Azért fontos ez a kiállás, mert egyre inkább szükség lesz erre, főleg ebben a helyzetben, amiben most általában van az ország. Nem is kizárólag az árvízi helyzete gondolok, hanem arra a temérdek Magyarország felé irányuló támadássorozatra, destabilizálási törekvésekre, amelyek többek között a nemzetegyesítő, nemzeti összefogás ellen is irányulnak. Miért érdekes ez? Leginkább azért, mert egy nemzet erőssége több dolog összességéből adódik, melynek egyik legfontosabb pillére az egységes nemzet. Az erős és egységes nemzet pedig kevésbé sebezhető akár politikai, akár gazdasági oldalról.


A kormányfő nemzetegységet erősítő, minden tekintetben a nemzetért kiálló küzdelme, ami a mostani katasztrófahelyzetben a gátakon való munkában nyilvánult meg, mindenki számára pártpolitikai hovatartozást félretéve lehet példaértékű.

Nincsenek megjegyzések :