Minden eddiginél nagyobb, az elmúlt évszázadok legmagasabb
dunai árhullámát védekezte ki Magyarország. Az a példátlan összefogás, amely
megjelent a gátakon, olyan megnyilvánulásként is felfogható, hogy az embereknek
elegük lett az elmúlt évtizedekre jellemző, sőt magyar betegségként is mondott
széthúzásból, pesszimizmusból, egymás bajával szembeni érdektelenségből, az "úgy se lesz jobból".
Abba nem megyek bele, hogy ez a magyarnak mondott betegség miként alakult ki, milyen állapotok, helyzetek, okok mentén jött létre, inkább érdemes a jelenlegi helyzettel foglalkozni, ami tán gyógyír is lehet az említettekre. Az emberek önzetlen és áldozatos munkája társadalmi ébredés a nemzetért, amely egyben világosan, tényként mutatja, milyen óriási erő rejlik a nemzeti összefogásban. Az egész ország összefogott a Duna mentén élőkért, sőt jöttek a határon túlról is.
Abba nem megyek bele, hogy ez a magyarnak mondott betegség miként alakult ki, milyen állapotok, helyzetek, okok mentén jött létre, inkább érdemes a jelenlegi helyzettel foglalkozni, ami tán gyógyír is lehet az említettekre. Az emberek önzetlen és áldozatos munkája társadalmi ébredés a nemzetért, amely egyben világosan, tényként mutatja, milyen óriási erő rejlik a nemzeti összefogásban. Az egész ország összefogott a Duna mentén élőkért, sőt jöttek a határon túlról is.
Mindez azonban nem jöhetett volna létre, ha a kormányzat nem
úgy fogott volna a hazánkat sújtó természeti csapás kezeléséhez, ahogy azt
valójában tette. Ha megfigyeljük a jelenlegi kormány három éves tevékenységét,
akkor leszögezhetjük, hogy minden vonalon hasonló elveket vallva cselekedett.
Nyílván a bonyolultabb politikai és gazdasági döntéseket, azok várható hatását
nehezebben tudja a társadalom megérteni, magáénak érezni, de ha átültetjük a
kormány eddig végzett következetes politikáját az árvízi védekezésre, akkor
sokkal többek számára érthetőbb lesz, milyen értékek mentén kötelezte el magát
a jelenlegi országvezetés. Egyesek fejében azonban ebben a helyzetben is
megfordul az a gondolat, - melynek hangot is adnak - mit keres a kormányfő és a
katasztrófahelyzethez köthető szűkebb környezete a gátakon. Nem ez lenne a
dolga. Én ezzel nem értek egyet, ugyanis békeidőben egy ilyen természeti
katasztrófahelyzet, „háborús” körülményeket is teremthet, ugyanis ugyan úgy
emberi életek, sorsok, értékek, mehetnek veszendőbe, mint a senki által nem
kívánt politikai konfliktus esetén. Ebben a helyzetben pedig kötelessége a
kormányfőnek közvetlenül irányítani a munkát. Nem újkeletű ez a kormányfői
szerep, hisz bárhol a világon kisebb veszélyhelyzet, vagy esetleg tragédia
esetében is a helyszínre siető kormányfők intézkednek, döntenek, adnak
jelenlétükkel nyugalmat.
Lehet, hogy egyeseknek mégis újként hat, de bátran
kijelenthetjük, ez így van rendjén. Ebben a helyzetben az egységet, a rendet és
a biztonságot minden pillatatban erősíteni kell. A kormányfő határozott
döntései, utasításai ezt messzemenőkig biztosította. Azért fontos ez a kiállás,
mert egyre inkább szükség lesz erre, főleg ebben a helyzetben, amiben most általában
van az ország. Nem is kizárólag az árvízi helyzete gondolok, hanem arra a
temérdek Magyarország felé irányuló támadássorozatra, destabilizálási
törekvésekre, amelyek többek között a nemzetegyesítő, nemzeti összefogás ellen
is irányulnak. Miért érdekes ez? Leginkább azért, mert egy nemzet erőssége több
dolog összességéből adódik, melynek egyik legfontosabb pillére az egységes
nemzet. Az erős és egységes nemzet pedig kevésbé sebezhető akár politikai, akár
gazdasági oldalról.
A kormányfő nemzetegységet erősítő, minden tekintetben a
nemzetért kiálló küzdelme, ami a mostani katasztrófahelyzetben a gátakon való
munkában nyilvánult meg, mindenki számára pártpolitikai hovatartozást félretéve
lehet példaértékű.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése